F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

KIÁLLÍTÁS - Buocz Terézia: Járdányi Paulovics István 1892-1952

Felismerte, hogy a jáki templom mellett felállított első világháborús emlékmű gránit oszlopai római eredetűek. Ásatást folytatott a szombathelyi domonkosrendi templom mellett. Összeállította Vas megye műemlékeinek a jegyzékét. Savaria topográfiája mellett foglalkozott Vas megye topográfiájának gondolatával is. Topográfiai és epigráfiai munkássága a pannóniai helyi ipari és mű veszeti műhelyek kutatására is kiterjedtek. Foglalkozott a kelti szinkretisztikus vallásokkal és a pannóniai őskereszténység emlékeivel. A maga számára készített, feldolgozásaihoz felhasznált céduláin rajzokkal és fotókkal örökítette meg a régészeti tárgyakat, továbbá feltüntette rajtuk irodalmi forrásukat és a megjelent publikációjukat is. Alkalmazta a légifotó használhatóságát. Egy Szombathely belvárosáról készült légi fotóból állapította meg a középkori város nyomait, következtette ki a római tábor egykori helyét. Mint egyetemi tanár foglalkozott a muzeológus képzés bölcsészetkari reformjával. Pályatársai, tanítványai, barátainak sokasága, sót egykori tanárai is dedikálták neki műveiket. Jeles tudósokat, kutatókat nevelt fel. Közülük csak a debreceni egyetemen örökébe lépő két tanár nevét említjük meg, Ballá Lajosét és Kádár Zoltánét, akik Savariával is foglalkoztak. Régészeti és művészettörténeti kutatásai mellett talán apai örökségként végigkísérte életét a zene. Bársonyos tenor hangja volt. A Budavári Koronázó Főtemplom (Mátyás templom) énekkarának volt szóló énekese. Otthonában gyakran összejöttek egy kis házi muzsikára. Felesége, az erdélyi származású Eperjessy Mária zongorán kísérte énekét. Gyermekei közül Járdányi Pál vitte tovább a zenei örökséget. Eletének hatvan éve sorsdöntő korszakokban telt el. A monarchia korában született, és ifjú éveit ebben a közegben töltötte. A nagy világégések, az első és a második világháború, a közötte eltelt évek, a monarchia felbomlása, az ország feldarabolása, a rendszerváltozások nem törték meg gazdag életútját. Mindvégig hű maradt választott hivatásához. Élete összefonódott a múzeumi szervezetek alakulásával, fejlődésével. Úgy tervezte, hogy nyugalmi éveit Szombathelyen fogja eltölteni és megírja nagy művét Sa variáról, itt fogja összegezni pannóniai kutatásait. A sors másképp rendelkezett. 1952-ben hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben található. Koszorú helyett életének, munkásságának ars poétikáját Horatius soraival fogalmazhatjuk meg: „Emlékoszlopom áll. Érc soha ily erős nem volt még, se király sírköve ily magas, el nem rontja falánk záporeső, jeges észak vad vihara, számtalan éveink végtelen sora és a rohanó idő" (Halhatatlanság I.)