F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

KIÁLLÍTÁS - Buocz Terézia: Járdányi Paulovics István 1892-1952

Hazánk egyik legeredményesebben ásató régészeként ismerjük. A hazai rendszeres limes kutatás elindítója volt Nagy Lajossal együtt. Azonosította és feltárta a limes Pozsony-Győr közötti szakaszát, Szónyt, Esztergomot, Nógrádverőcét, Dunabogdányt. A Duna Nagytétény- Mohács közti szakaszán legjelentősebb ásatása Dunapentele volt. Ásott Ki sárpá son, Nagyigmándon, Tácon, Va s váron és nem u tolsó sorban Szombathelyen. Sa variában, illetve Szomathelyen végzett feltárásainak eredményeképpen nyílt meg a Romkert 1943-ban (33. kép). A papi szeminárium bővítése alkalmából római maradványokra bukkantak. A nagyjelentőségű gyönyörű mozaikfolt felszínre kerülése nyomán indult el az ásatás és született meg a Romkert, melyet róla neveztek el és a tiszteletére emléktáblát avattak fel benne 1954-ben. Az 1938 és 1941 között folyt ásatás a nagyméretű mozaik mellett római utak részleteit és a középkori várat is felszínre hozta (32. kép). A helyreállítási munkákat nyilván a szűkös anyagi keret is meghatározta, de a romok bemutatásánál és a mozaikmaradványok védőépületének a tervezésénél és kivitelezésénél kínosan ügyeltek az eredetiség meghagyására. Gondoljunk a mozaik eredeti hullámos felszínére, vagy a középkori vártorony későbbi várárok által való leszedésének az őrzésére. Ugyanakkor teljesen belesimultak a romok a környező kert zöldjébe, üde oázist alkotva a mai bel város kőtengerében. Szívderítő védőépület olaszos hangulata. A belső térben tervezett, falba sűlyesztett, vitrinek teljesen személytelenné válnak a fehér falmezóben és csupán a régészeti tárgyak és a mozaik domináltak. Mindezt nem zavarja műfény, hanem az északi ablakokon beáramló természetes fény világítja meg. Ásatásain felszínrajzokat, fotókat készített. Hálózatos technikával ásott. Az előkerült leletekről is készített rajzokat. Színes felszínrajzain megkülönböztette a periódusokat. Az ásatási napló részben Géfin Gyula val történt levelezése ú tján m arad t fenn a Romkertről. Teljes összhangban működtek a régész Nagy Tibor, a restaurátor Méri István, aki pótolta a mozaik hiányzó szemeit és az ásatást vezető Paulovics István. Mindezt összefogta és az anyagi erőket mozgósította Géfin Gyula, aki a mozaik megpillantásától kezdve atyja volt a Romkert megteremtésének. Paulovics azonnal kereste és Aquileiaban megtalálta a mozaik analógiáját. A helyszínen járva megfigyeléseit feljegyezte és több vázlatrajzot készített a rokon mozaik felületekről. Ebben az időben, 1939-ben a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének a magyar vidéki közgyűjteményeket korszerűsítő programja keretében sor került a szombathelyi múzeum átrendezésére. Ekkor helyezte el a kőtár anyagát a Savaria Múzeum alagsorában (34-35. kép). A legkorszerűbb muzeológiai elveket alkalmazta ennél a kiállításnál. Igyekezett a kövek korabeli hangulatát visszaadni, a római korban betöltött szerepük szerint csoportosítani. Ugyanakkor lehetővé tette további tanulmányozásukat is, körüljárnatóan állította fel azokat. Ezzel egyidejűleg megírta a kőtár vezetőjét is. A múzeum bejárata előtt római útburkolatot képzett ki és e mellé kőoszlopokat és kőszarkofágokat helyezett el. Ezzel felidézte a római város korabeli hangulatátés egyúttal kapcsolatot teremtetta múzeum épületében lévő kiállításokkal is. Továbbá az érdeklődést is felkeltette a belső kiállítások iránt, mintegy hívogatta, beinvitálta a látogatókat a múzeum belsejébe.