F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
MŰHELY - F. Mentényi Klára: A kőszegi jezsuita majd bencés rendház kutatása
Mindenekelőtt arra a Lelkes István 14 által megfogalmazott feltevésre kerestük a választ, amely szerint a Szent Jakab-templom nyugati homlokzatához észak felől csatlakozó négyzetes helyiség azonos lehet-e a középkori templomtoronnyal. Megállapítottuk, hogy a helyiség földszintje is a jezsuita székház építésével egy időben, a 17. század végén készült. Az ún. cáki kőből és téglából álló vegyes falazat szervesen kapcsolódika szomszédos helyiségekhez. Eredetileg mind a négy irányban nagyméretű fali fülkéket alkítottak ki, s ezekben helyezték el a nyílásokat. A keskeny udvaron keresztül feltehetően innen is megközelíthető volt az a hátsó folyosó, amelyről a sekrestye nyílt. Az első periódusú épület nagyjából megegyezik a História Domusban leírt változattal. Fontos tény, hogy észak felé keskenyebb volt, mint ahogyan eddig gondoltuk, ugyanis a nyugati homlokzatra néző nagyobb északi szoba (eltekintve egyelőre az 1907-ben készült újabb toldástól) és a mögötte húzódó, kisebb terekből álló teljes északi helyiségsor másodlagos. Több ponton is (a mai lépcsőházzal szemközti folyosókon, illetve a nyugati homlokzat belső síkján) sikerült megtalálnunk azt az egyértelmű falelválást, amely nem csupán az építési technikában és a kő-tégla vegyes falazattól teljesen eltérő, tisztán tégla építőanyagban, de a megszüntetett sarkokba beforduló vakolat jelenlétében is megnyilvánult. A rengeteg átalakítás miatt bizonytalanabb az északkeleti sarokhelyiség datálása. Nyugati falának az északi helyiségsorhoz kapcsolódó szakaszában mindenesetre előkerült a 17. század végi építkezésre jellemző nagy fali fülke, a túloldalon pedig a hozzá tartozó első periódusú, simított meszelt kerettel kialakított ablak helye, a körülötte lévő durva, dörzsölt felületű, szürkés színű külső vakolattal. Ugyanerre a toldásra utal egy ún. füles kőkeretes, in situ ablak a földszinti nagy folyosó hátsó, keleti szakaszán. Ez valamikor szintén a külső architektúrához tartozott és egyike volt az északi udvari homlokzat hasonló ablakokból álló, szabályos nyílásrendszerének. Fontos adalék, hogy az 1964-ben Tóth Melinda által újkorinak mondott 15 mai sekrestye a források alapján is az Orsolini-felé építkezéshez köthető. Előzményeiről semmit sem tudunk. Az építész minden bizonnyal felhasználta, sőt észak felé meg is toldotta a templom északi hajójának keleti végfalát, azt, amelyben a kutatás 16-egyébként jogosan - a román kori ferences templom maradványát sejti. Az épület fűtésére szolgáló berendezés 1983-ban történt elhelyezésekor ugyanis ebből a mindenképpen utólagosan falazott szakaszból egy másodlagos helyzetben lévő gótikus szárkő töredékét 17 bontottuk ki. 1680-ban elkészült a jezsuita székház épülete (20. kép), amelynek alaprajza azonban - az eddigi feltételezésekkel 18 szemben - még nem hasonlított egy I-betűhöz, és amelynek korai beosztását sem ismerjük. Bizonyára már ekkor is későbbi helyén volt a konyha, a kamra és a refektórium, illetve a jelenleginél kisebb területen a lépcsőfeljáró. A további - azóta újabb válaszfalakkal kisebb egységekre osztott - helyiségek funkciója azonban egyelőre meghatározhatatlan. A jezsuiták már 1677-ben megkezdték az oktatást Kőszegen. Eleinte, a székház felépüléséig a régi plébániai házban tanítottak 19 , majd átköltöztek az új kollégiumba. A rendházhoz északkelet felől csatlakozó, egyemeletes gimnázium épülete csak néhány évtizeddel később készült el. 1700. január 30-án óriási tűzvész pusztított a városban,
