F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
MŰHELY - Arnóth Ádám - Lővei Pál: Az egerlövői református templom
nyilvánvalóan magasabb a középkorinál. A kapu szára beugró lépcsővel mélyül, majd elszedett szárkő következik. A bejárat belső szélessége kb. 1 m lehetett. A keleti szárkőben két, fával berakott csaplyuk figyelhető meg. A felületek vakoltak, meszeltek. A váll profilja lemezből, félpálcából, és ehhez kis lemezzel kapcsolódó homorlatból áll. A keleti oldalon a külső falsíkban lefaragták, befelé menő szakasza megmaradt, majd egy, a szárkövön nem jelentkező lépcsője van, amelynek azonban csak a kávaoldala profilált. A szárkő a vállkő vonalában is folytatódik. A vállprofil egy részét meszelt vakolat fedi, ez a török kor utáni helyreállítás jele lehetett. Ezen a vakolaton elég sok meszelésréteg található; egészen az 1836-os restaurálásig használhatták a kaput, amikor a belső karzatboltozat emelésekor befalazták. Valószínű, hogy a vállpárkány lépcsője alatt eredetileg oszlop volt, de az is lehet, hogy még a falsík előtt is létezett valamilyen kiugró tagozat, amelyet lefaragtak. A déli kaputól keletre, egy kvádernyire függőleges falelválás mutatkozik, a vállkő és az ívezet feletti falszakasz azonban az elválás vonalát megszakítja, a keleti falrészbe - legalábbis a külső falsíkon - beköt. Az északi hajófalon a délinek megfelelő helyen ugyancsak függőleges falelválás látszik, ez azonban zavartalanul fut fel. A hajó keleti része az apszissal így a templom első periódusát képezi, talán még a 12. századból. Ehhez a nyugati hajószakaszt, a még ugyancsak román kori déli kapuval a 13. században építhették hozzá. A hajó északkeleti sarkán megmaradtak az eredeti zárópárkány lefaragott nyomai. A szentélyen, a két résablak felett ugyancsak előkerültek ezek a nyomok, de itt alacsonyabban futott a párkány, mint a hajón. Az újkori helyreállításkor, átépítéskor a falakat megmagasították. Ez a falazat téglával vegyes (másodlagos) kváderekből áll, a hajófalban sok téglával, a szentélyen főleg kváderekből. A lelkész által lemásolt, a 19. századi átépítésre vonatkozó adatok: A Matrikula 1828-1856 utolsó lapján: „1828-dik Észtben Junius 16-ik napján tétetett le az uj templomnak legelső, napnyugatra lévő szegletének aljköve az akkori prédikátornak áldása közben. Tekint. Plathy Imréné Dőry Krisztina Asszonynak, az akkori tiszt. Uraknak, és a köznépnek jelenlétében, az otska templomban végbement reggeli Istentisztelet után, mintegy 9 óra tájban. - Tekint. Sóvári Soós János és Plathy Imre, mint helybeli lakos földes Urak, elkerülhetetlen bajaik miatt jelennem lehetvén. - A napkeletre lévő szegletnek az aljköve pedig letétetett Junius 24-dik napján, Tekintetes Sóvári Soós János Urnák, mint Ekklának nagyérdemű Fő Curátorának, és Hitvesének Tekint. Ambrózy Antónia Asszonynak jelenlétekben, ugyancsak áldás közben, - mely aljkőnek kivésett oldalában, emlékezetnek okáért egy 1824-diki Húszas és Garas; és egy fekete négyszegletű palakőtáblácskára metszetett ezen írás: Ez a kő letétetett 1828-ban Jun. 28. napján, Tek. Sóvári Soós János Urnák és Hitvesének Tek. Ambrózy Antonia Asszonyna k jelenlétében - záratott. Feljegyezte Szabó Sámuel préd. mft. NB Ezen uj templom építésére néhai Tekint. Nagy Palugyai és Turótz Divéki Platthy András, és Tekint. Sóvári Soós János Urak, a lővei malombeli jövedelmüket ajánlották, írásbeli megegyezésnél fogva, melly is az Ekklésia ládájában vagyon párba."
