F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
MŰHELY - M. Kozák Éva: Kutatások a zánkai református templomban
A kiemelkedő sziklaszirten álló templom csekély alapozással épült. A lesimított, elegyengetett, a hézagokat kitöltő alapozási munkálatok után fehér homokkő kváderekből, 105 cm vastag falakkal emelték a korai templomot. A falkutatás nyomán bebizonyosodott, hogy a lebontott nyugati homlokzatot leszámítva a korai templom tömege a párkány magasságáig megmaradt. A templom szentélyét (külső méret: 5,30 x 3,13 m) az eddigi szakirodalomban úgy határozták meg, hogy íves zárású, és csak a torony kialakításakor építették át négyszögletesre. A kutatáskor azonban megállapíthattuk, hogy a nagyon jó állapotban megmaradt szentély már eredetileg belül patkóíves, kívül négyszögletes kiképzést kapott. Belső terét keletről és délről egy-egy tölcséres formájú ablak világította meg. A 19. század végén a torony építésekor, és az ehhez vezető lépcső behelyezésekor mind a két ablakot erősen megrongálták, így ezeknek csak felső félköríves zárórészük maradt meg. A belső térben az oltár teljesen elpusztult. A szentély félkupola boltozata viszont a rajta lévő festékrétegekkel együtt jó állapotban megmaradt. Ebbe a boltozatba vágták bele a 19. század végén a toronyfeljáró nyílását. Ezen áthaladva láthatjuk, hogy a hajó oromzata jól megőrződött. A felületén végzett falkutatás nyomán sikerült a szentély középkori és barokk tetőszerkezetének lenyomatát a vakolt felületen feltárni. A szentélyt a hajótól egy kisebb lépcsőfoknyi szint választotta el. A félköríves kváderkövekből kialakított diadalív befalazottan előkerült, de statikai okokból kibontására csak a kivitelezési munkák közben kerülhet sor. A korai kis templom hajójában (külső mérete: 9,23 x 7,33 m) és a toronyrészen is a 12-13. században használt járószintre alakítottuk ki a végleges szintet a kutatási megfigyelések alapján. Az eredeti 12. századi járófelületet a déli hajórészen találtuk meg, törtkőből készült. A román kori templom déli falazata (13. kép) egyben a mai főhomlokzat, ahonnan a bejáratot és a hajó belső terét megvilágító ablaksort nyitották. Szerencsésnek mondható, hogy a templom déli bejárata, ha átalakítottan, befalazva is, de rekonstruálhatóan előkerült. A küszöböt kiemelték, helye azonban pontosan megállapítható. A kapu egyszerű szerkezetű három ívből épült fel. A küszöbön átlépve egy lépcsőfok vezetett a templom hajóterébe. A kapu a 19. század évéig funkcionált, amikor is helyén ablakot alakítottak ki. A hajó déli homlokzatát a középkorban három kisméretű ablak világította meg, amelyeket elég magasan helyeztek el. A félköríves ablakok eredetileg szűk, mindkét irányban tölcséres béllettel készültek, de a 19. század végén nyílásukat kiszélesítették. Az ablakok felső félköríves zárása maradt meg a legjobban, a káván lévő lenyomatokból azonban a teljes eredeti nyílás kiszerkeszthető. A19. század végén a belsőben lévő két ülőfülke megszüntetésével két újabb ablakot nyi tottak a hajó jobb megvilágítása céljából. A belső térben végzett falkutatás alapján megállapíthattuk, hogy a fehér homokkő kváderekből emelt eredeti falazat nagy része megmaradt. Felületén több helyen középkori vakolat mutatkozott. Az északi homlokzat felső harmadában egyszerű törtkő falazat figyelhető meg. A templom a 16. század derekától egészen a reformátusok használatba vételéig gazdátlanul állt. Elképzelhető, hogy ezekre a kiegészítésekre a reformátusok 18. századi építkezései idején került sor.
