F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Lukács Zsuzsa: Előzetes beszámoló a lengyeltóti római katolikus templom 1991. évi kutatásáról

A templom északi felében - ahol az első periódus fala megmaradt - az előkerült falfülkék a délinek megfelelően, szimmetrikusan épültek meg. A megmaradt fülkék a következők: a már említett ülőfülke az északi mellékszentélyben (4. kép), az északnyugati sarokban lévő az északi fal megmaradt csonkján (csaknem épen), és a nyugati fal északi szakaszán (járószint alatt). Ha feltevésünk igaz, akkor a templomban 18 falfülke volt, melyek valóban ülés célját szolgálták, hiszen a hozzájuk tartozó első periódusbeli járószint - terazzo - a hajóban a fülkék aljától 43 cm-re volt.

7 A nyugati karzattal kapcsolatban a következő megfigyeléseket tettük: a nyugati falon a karzatpillérek alsó része (járószint alatt) mindkét oldalon előkerült, a déli oldalon ennek megfelelően helyezkedett el a feltárt pilléralapozás, mely az első periódus tégláiból épült; az északi pillér alapozását 1749 előtt vagy köpenyezték, vagy teljesen átépítették. Sajnos a belülről visszavésett falakon az első periódus nyugati karzatának nem maradt nyoma. Még az első periódusban - az építőanyag azonos -, egy tervmódosítás kapcsán a nyugati homlokzat két oldalára toronypár épült; ezek romjai 1749-ben láthatók voltak. A tervmódosítást a nyugati homlokzaton is megjelenő főpárkány és a lizénák igazolják; ezeketa tornyokkal eltakarták. A tornyok alapozását feltártuk; belső oldalaikra, középre épült a barokk torony. A két tornyot egy - a tornyok síkjából kissé kiugró - fal kötötte össze, innen feltehetőleg díszes bejárat vezetett a tornyok között kialakult előcsarnokba. Ma ez a fal is a barokk torony alapjaként szolgál; további kutatása szükséges a toronyaljban. Az északi toronyalapozás északnyugati sarkának tetejére helyezve egy 12. századi - felső részén ívesre faragott - sírkövet tártunk fel (6. kép).

8 Az 1749-ben említett sekrestye és oszárium kutatására eddig nem nyílt lehetőségünk. Tekintettel az épület centrális jellegére, feltételezzük, hogy nem az első periódusban . épültek (Buzsákon sem épült sekrestye a templomhoz). A második román kori periódus A13. század vége előtt az első templom részben összedőlt. Ennek okát a déli oldalon - ahol a fal középső szakasza teljesen kidőlt - az ülőfülkékkel meggyengített falban és az alapozás nem kellő mélységében kereshetjük. Ugyanekkor megrongálódott a nyugati homlokzat (ld. párkánymaradvány) és az északi mellékszentély is (összedőlt boltozata és kiszakadt falának keleti része a könyöklő magasságánál jóval mélyebben, eltüntetve az első periódus románkori ablakát). Tekintettel az északi mellékszentély kellő mélységű alapozására, a pusztuláshoz valamilyen természeti katasztrófa (villámcsapás?) is hozzájárulhatott. A „stílszerű helyreállítást" az első periódus építőmestereinél jóval gyengébben képzett kőművesek végezték (ez a falazás rendetlen módján is látszik). Az északi mellékszentélyen ismét megépítették a román kori ablakot, és a főpárkány kifalazásának is nekikezdtek. Ennek alsó - farkasfog motívummal díszített - része valamivel magasabbra került, mint a déli mellékszentélyé;a felső - fűrészfogas - díszítés