F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
TANULMÁNY - Hoppe László: A református templom tornya Szokolyán. Építészeti elemzés
A torony fő befoglaló méreteinek vizsgálata alkalmával nem sikerült hasonló összefüggést megállapítani. 8 A gótika ismert, szokásos geometriai eljárásaival, a kvadratúrával, „Achtort"-tal vagy triangulációval, stb. nem lehetett a méretekre elfogadható eljárást meghatározni, 9 ehelyett azonban más összefüggés bontakozott ki. Az egyes méretek között több helyen egy közös osztót lehetett találni, ez kb. 353 mm-re adódott. Ebből a méretből kiindulva a torony fő méretei a következők: a befoglaló forma kb. 16x16 egységnyi négyzet, a falvastagság 3 egység, a belméret tehát kb. 10x10 egység. Néhány további összefüggés: a teljes magasság jó közelítéssel 40 egység, a támpillérek becsatlakozási helye kb. 24 egység magasan van, a torony bejáratának szélessége 2, a hajóba vezető bejáráé 5, a padlásbejáraté 2 egység. Az ablakok - fent ismertetett szerkesztése ehhez úgy kapcsolódik, hogy az ablak kvadratúrájának kiinduló mérete a falvastagság, azaz 3 egységnyi oldalú négyzet. A 353 mm-es méret ugyan nagyobb a szokásos lábméreteknél, mégis úgy látszik, hogy ez volt a kitűzésnél alkalmazott alapméret, és az egyes méreteket ennek többszörösei alkotják. Eszerint sejthető, hogy a torony tervezését már a reneszánszban szokásos elvek szerint végezték, egy kitüntetett méret egész számú arányaival, bár a formális „modulus" (a klasszikus rendszerekben általában az oszloptörzs alsó átmérője) itt nincs jelen. Az eljárás megint a Lacher művében foglaltakkal mutat rokonságot, amennyiben geometriai módszereket és arányszámokat egyaránt felhasznál a kitűzésnél. Az sem kizárt, hogy az alapméret valóban egy létező lábmérték volt, bár lehetett egy csak itt, egyetlen építkezésnél használt, önkényesen választott mérték is. 10 Végeredményben a torony sajátos vonásait az adja, hogy egy reneszánsz módon, vagy legalábbis reneszánsz stílusú épületek ismeretében megfogalmazott építtetői igény találkozott egy hagyományos, későgótikus iskolázottságú építőmester tudásával. A megoldás ellentmondásos jellegét ezek konfliktusa jelenti. A legfontosabb adatok, az épület fő méreteinek vagy az ablak befoglaló formájának meghatározásánál az új építési elvek érvényesülhettek, míg az egyes részletek, műhelyrajzok, profilok megtervezésében az építőmester már a saját, régebbi keletű, archaikusabb ismeretei szerint, lényegében középkori módon járt el. A torony vizsgálatának eredményei azt bizonyítják, hogy még egy kisméretű, legjobb esetben is csak közepes kvalitású emlék is sok figyelemre méltó tanulsággal szolgálhat, jelen esetben egy nagyon izgalmas korszak, a 15-16. század fordulójának, a gótika és reneszánsz váltásának építészeti és művészeti viszonyairól. JEGYZETEK 1. Védettsége: MJ, műemlék jellegű. „Ref. templom, tomya gótikus, 15. századi eredetű. Mai alakjában klasszicista, 1858." Magyarország Műemlékjegyzéke Bp. 1990. II. 919. 2. Ásató régész: Miklós Zsuzsa (MTA Régészeti Intézet), művészettörténész: Haris Andrea, építész: Oltai Päer. Az ablak felmérése és rekonstrukciója: hicsics Péter valamint a szerző. A tornyon korábban Gergelyffy András végzett kutatásokat. Valamennyien az OMF (jelenleg OMvH) munkatársai. 3. Varsányi ]ános rajza: Kuirinyi Ferenc és Vahot Imre szeríc: Magyarország és Erdély képekben. II. Pest, 1854. 128-132. 4. Ennek a bővítménynek az alapfalait is sikerült az ásatás során megtalálni. 5. Szaka Ernő: "Ck)tisch"-geometrische Konstruktionen in Bauwesen und in der Steinbildhauerei. Acta Technica Scientarium Hungáriáé 67.1970. 87. Az Anjou falikúiról Szaka. Ernő: A visegrádi királyi palota Anjou-kori falikútjának rekonstukciója. Magyar Műemlékvédelem 1969-1970. Bp. 1972. 345-373. Az oroszlános falikútról Szaka Ernő: Mátyás király oroszlános díszkútjának rekonstrukciója. Művészettörténeti Értesítő Vili. 1969.159-185. Mindamellett ezek és a hasonló emlékek felépítése annyiban különbözik a
