F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

HÍREK

,A műemlékvédelem elmääe és gyakorlati kérdései" címmel Tusnádfürdón rendezett tanfolyam mérföldkő az erdélyi műemlékvédelem történetében. A műemlékvédelemhez lényegében két dolog szükséges: pénz és társadalmi igény. Manapság nálunk az igénnyel is, a pénzzel is gondok vannak: a létfenntartásra koncentráló honfitársaink több éve, évtizede már nem figyelnek igazán az építészeti örökségre. 1977ben törvényen kívül került a műemlékvédelem, s még ma sincs idevágó törvénye az országnak. Végül, ha pénz is lenne (egy kevés) és az igény is kialakulna (lassan), akkor lennénk csak igazán bajban, hiszen szinte teljesen hiányoznak azok a képzett szakemberek, akik az építészeti örökséget a maga történelmi pompájában rehabilitálni képesek. A régiek már meghaltak vagy kiöregedtek, a fiatalok pediga 70-es, 80-as években nem választhatták ezt a pályát. A művészettörténeti szempontból tönkretett műemlékek száma pedig az 1989. évi változások után ugrásszerűen megnövekedett, hála a műemlékrombolók pénzéhes (törvényesen az építőiparban tevékenykedő állami és magánvállalkozó) csapatának. E gondok leküzdésére az Erdäyi Múzeum Egyesület (a Romániában élő magyarság tudományos és művelődési életének legfőbb irányító szervezete) Műszaki Tudományos Szakosztályának Épüó-Szereló Csoportja, felvállalva az oktatási továbbképző program koordinálását, indításképpen három szakaszos, 240 órás posztgraduális tanfolyamot szervezett Tusnádfürdőn. Az első két szakaszban, 1992. február 15-22., illetve március 21-28. között a 2 x 70 órás elméleti jellegű előadássorozatot 2x10 órás gyakorlati bemutató gazdagította. A hosszú ideig tétlenségre kárhoztatottműemlékvédelem szakmai hiányosságai a tanárok szintjén is érezhető volt, ezért a 15 hazai előadó mellé 18 külföldit is meghívtunk. A harmadik szakasz teljesen gyakorlati volt, a hallgatók erdélyi (romániai), magyarországi, felvidéki (csehszlovákiai) és kárpátaljai (ukrajnai) műemlékhelyreállításokkal ismerkedtek a helyszínen. A tanfolyam fő támogatói: az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest; a Magyar Nemzeti Múzeum; az Országos Műemlékvédelmi Igazgatóság, Bukarest; a sepsiszentgyörgyi CONSIC Epítővállala t; a csíkszeredai ASCO Építővállalt; a csíkszeredai CIM Epítővállala t; a Sepsiszentgyörgyi Tervezőintézet; az AQUASTOP KFT, Nagyvárad; az UTILITas KFT, Kolozsvár; és még sokan mások. A szervezésben közreműködött az Erdélyi Múzeum EgyesületMűszaki Tudományos Építő-Szerelő Csoportja, a CONSIC, a CIM és az ASCO Építóvállalatok, valamint a Köpeczi Sebestyén József és a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Társaságok. A támogatók csak a költségek egy részét fedezték, így a hallgatók maguk gondoskodtak szállásról és ellátásról, a tanárok pedig előadói díjukról mondottak le. A tanfolyamon összesen 92 hallgató vett részt, a sikeresen vizsgázók dikplomát kaptak. A tusnádfürdői tanfolyam sikerén felbuzdulva a szervezők elhatározták, hogy minden év februárjában, egész EurópabólmeghívjákTusnádfürdóreazokat a műemlékvédőszakembereket,