N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

HÍREK

HÍREK Az Európa Tanács Kulturális Örökség Bizottsága 1991. okt. 28-29-én nemzetközi szakértői tanácskozást tartott. A téma a kulturális (műemléki) örökség védelmének jogi szabályozása volt. A konferenciának 10 külföldi (dán, francia, lengyel, német, norvég, olasz, román, svájci) és 18 magyar résztvevője volt. A szakértők a következő főbb témákat vitatták meg: - A műemléki törvény szükségessége, a műemlék fogalmának meghatározása, a védelem kategóriái; - A hatósági szervezet lehetséges hatékony formái; - A tulajdonjog és a műemlékvédelmi szempontok érvényesítésének kapcsolata; - A műemlékvédelem finanszírozási rendszere. A két napig tartó ,,párbeszéd" igen hasznos és a műemlékvédelemmel foglalkozó magyar szakemberek számára egyben megnyugtató is volt. A külföldi szakértők amellett, hogy számos új szempontra is felhívták a figyelmünket, megerősítettek bennünket abban, hogy a magyar műemléki törvény koncepciójában lefektetett elképzelések a nyugat-európai országok műemléki törvényeiben foglaltakkal összhangban vannak. A külföldi kollégák hangsúlyozták, hogy önálló műemléki törvényre van szükség és, hogy a műemlék fogalma nem azonos az épített környezet egészével. Egyetértettek azzal, hogy a védett épületek kategóriáit egyszerűsíteni kell, illetve hogy esetleg nincs is szükség kategorizálásra. A szervezeti kérdésekkel kapcsolatosan - különös tekintettel a decentralizálás problémájára - túlnyomórészt úgy foglaltak állást, hogy tekintettel Magyarország területi méreteire és a védett építmények számára, az egy központi szakintézet által irányított hatósági munka indokolt és a műemlékügy szempontjából kedvező. Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy a tulajdonosi jogok és a „helyi hatalom" jogai - egy piacgazdasággal működő jogállamban - igen erősek. Ennek megfelelően a törvény csak alapja lehet a műemlékek védelmének, a gyakorlatban igen fontos a jó kapcsolatok kiépítése, valamint az állandó párbeszéd az önkormányzatokkal és a védett épületek gazdáival. A finanszírozás tekintetében egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy az államnak részt kell venni a műemlékvédelem anyagi támogatásában. Ennek formái, módja természetesen nagyban függnek az illető ország pénzügyi rendszerétől, sajátosságaitól, de természetesen vannak általánosan elfogadott formák: - a Magyarországon is meglévő, a műemléki szervezeten keresztül adható anyagi támogatás; - a műemlékhelyreállítások esetében adott adókedvezmény; - a műemlékvédelemmel kapcsolatos feladatok költségeinek beépítése a nagy volumenű építési munkák költségvetésébe (pl. városméretű rehabilitáció, útépítés); - a helyi hatóságok, önkormányzatokon keresztül adott műemlék támogatások.