N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

SZEMLE - A Vasi Szemle régészeti különszáma 1991/3 (Balázsik Tamás)

SZEMLE A VASI SZEMLE RÉGÉSZETI KÜLÖNSZÁMA 1991/3. Vas megyei vonatkozású régészeti tanulmányokat, cikkeket fog csokorba a Vasi Szemle XLV évfolyamának 3. száma. Az itt megjelent munkák elsősorban a régészet, helytörténet, történelem iránt érdeklődő szélesebb közönséghez szólnak, de méltán tarthatnak számot a szakemberek figyelmére is, hiszen egyik-másik tanulmány - főleg a folyó, vagy a közelmúltban befejezett kutatásokról szólók - előzetes beszámolókként is olvashatók. Számolva a publikációs nehézségekkel, könnyen lehet, hogy hosszabbrövidebb ideig ezek lesznek az adott emlékek kutatásának egyetlen ismertetései. Az alapcélkitűzésnek megfelelően Ilon Gábor, a pápai múzeum igazgatója ad rövid áttekintést a régészetről mint tudományágról, fogalmairól, múltjáról, létrejöttének társadalmi hátteréről, úttörőiről. A magyar kutatás kezdeteinek, első művelőinek a régészet egyetemes története szempontjából is kiemelkedő jelentőségének (lásd régészeti világkongresszus, 1876.) vázlata után a magyar régészet mai helyzetét, felelősségét és nehézségeit - melyek okát alapvetően a pénzhiányban látja - veszi nagyító alá. A következőkben áttekintést ad a modern régészet módszereiről. A felsorolt technikai eszközök és metódusok jelentős részét sajnos még alig-alig használja a régészet (légifényképezés, régészeti fotogrammetria, hordozható számítógép, videofilm, radiocarbon-vizsgálat, dendrokronológia, malakológia, azaz a csiga- és kagylóleletek vizsgálata a csapadékmennyiség, illetve a növénytakaró rekonstrukciója érdekében). Számos régóta aktuális és egyre aktuálisabb feladatot jelöl meg: a régészeti lelőhelyek védelmét, az adattárak és a topográfiák folyamatos bővítését, továbbá az eredmények gyors közzétételét tudományos és népszerűsítő kiadványok, kiállítások, előadások formájában. Ezt követően Dénes József méri fel Vas megye kutatottságának fokát az Archaeológiai Értesítőben és a Régészeti Füzetekben megjelent megyei vonatkozású beszámolók alapján. Rámutat néhány alig ismert emlékcsoportra (pl. kisebb falusi települések a késő bronzkorban, római villaépületek, a kelta őslakosság római kori települései, temetői, középkori falvak, mezővárosok és temetőik). Nemzetközi viszonylatban sem jelentéktelen leletegyüttesről számol be Ilon Gábor a Gór Káptalandomb régészeti kutatásának jelenlegi helyzete (1988-1990) című dolgozatában. A lelőhelyen az újkőkortól (i. e. 5000.) kezdve találhatók régészeti emlékek, a legjelentősebbek azonban azok a nyomok, melyeket a késő bronzkor embere hagyott. Az i. e. 10. században megtelepedő népesség két részre osztotta a dombot, melynek északi és déli végében is sáncot emeltek. Az erődített település egyrészt menekülővárként funkcionált ide menekülhetett a környék élelemtermelő lakossága -, másrészt itt különült el a társadalom vezető rétege, továbbá itt éltek az ipari tevékenységgel foglalkozók is. A népesség felszínre épített cölöpszerkezetű, négyszögletes vagy szabálytalan alaprajzú, valamint gödörházakban lakott. A lelőhely méretéhez viszonyítva sok, 7 db öntőforma, továbbá nyersanyag, szerszámok kerültek elő, bizonyítva, hogy az ún. nagy centrumok mellett a kisebb településeken is intenzív bronzművesség folyt. A bronztűk, árak, balták, fűrészlap mellett különös jelentősége van annak az öntőformának, mely sólyok öntésére szolgálhatott.