N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

KIÁLLÍTÁS - Feld István: „Budapest a középkorban”: A Budapesti Történeti Múzeum és a Braunschweigisches Landesmuseum közös kiállítása Németországban

szelve arról, hogy a kutatás a mai napig sem tudta megnyugtatóan tisztázni, mikorra helyezhetők az első monumentális palotaépítkezések kezdetei a budai Várhegy déli végén. A stíluskritika módszere sem Budán, sem pedig az állandó uralkodói rezidencia „címért" kezdetben még „versenyben álló" Visegrádon nem alkalmas annak egyértelmű eldöntésére, hogy az első, jól körvonalazható épületfaragvány-csoportok még Nagy Lajos uralkodásának utolsó vagy már Zsigmond regnálásának első szakaszából származnak-e. A legújabb kutatások szerint az utóbbiak közé tartozik az a budavári jellegzetes idomtégla-csoport is, melyből egy 1:1 méretű ablakrekonstrukció utal a kiállításon - egy gótikus ajtó, egy kőtöredék, valamint egy reneszánsz nyíláskeret mellett - a középkor végi budai királyi palota egykori méreteire. S bár különösen jól sikerültnek tartom a Mátyás-Jagelló-kori késő gótika és a korareneszánsz együttélésére utaló ,,állványzat"egységet - mindez a katalógusban a szerzők hagyományos felfogást tükröző álláspontja miatt sajnos kevéssé jelenik meg. A kiállítási térben alapvetően két emlékcsoport - a kályhacsempék és a gótikus szobrok jelenléte meghatározó. Nem minden alap nélkül, hiszen egyrészt a Budapesti Történeti Múzeum rendelkezik talán Európa legnagyobb és leggazdagabb középkori mázas kályhacsempegyűjteményével - ebből több mint száz darab, a kollekció „krémje" került kiállításra másrészt aligha kíván itt részletesebb indoklást a múzeum másik európai hírű műtárgycsoportjának jelentősége - a gótikus szoborlelet 20, főként kisebb, egyáltalában szállítható, tömbszerű darabja került most első ízben külföldi bemutatásra. Kérdés természetesen, vajon mennyire tekinthető szerencsésnek, hogy a kiállítási térbe lépve a látogatók többségének figyelmét nem azok az egyedülálló műtárgyak kötik le, mint az Iparművészeti Múzeum Mátyás-kulacsa, az Országos Levéltár címereslevele, a Sárkányrend alapító oklevele a berlini sárkány rendi jelvénnyel, vagy a budai majolikaleletek válogatott kollekciója, hanem a középre állított kályhamásolat, melyről ezen a kályhakultúrával csak igen későn megismerkedett észak-német vidéken még a múzeumi kollegák is csak nehezen akarták elhinni, hogy 1410-1420 körüli, s nem egy évszázaddal fiatalabb eredeti csempék alapján készült. A braunschweigi kiállítás harmadik nagy egysége a 14-15. századi Buda városa építészeti keretei és az itt élt mesteremberek, kézművesek és kereskedők tárgyi hagyatékát kívánta több teremben bemutatni. Az elsőre a csőállványzatra helyezett épületfaragványok és néhány kiemelkedő plasztikai alkotás, mint pl. a Nagyboldogasszony-templomból származó reneszánsz darabok mellett gazdag fotó- és grafikai dokumentáció utalt - nem hagyva figyelmen kívül az 50-es, 60-as évek helyreállításai során eredeti helyükről leválasztott falképeket, míg a másodikat tárlók sokasága mutatta be. A fazekasok és a kályhások változatos termékei, a bőr-, csont- és fafeldolgozás emlékei, az ötvösség és a bronz- valamint vasmegmunkálás tárgyai a magyarországinál sokkal dinamikusabban fejlődő német városrégészet gazdag leleteit is figyelembe véve magasszintű városi ipar bizonyítékaiként jelentek meg, amelyeket jól egészítettek ki a kőfaragás, az élelmiszerfeldolgozás vagy épp a jellegzetes budai szőlőművelés általánosan ismert eszközei. Viszonylag kevés, de jelentős tárgy utalt az egykori élénk kereskedelemre - ezt a tevékenységet egy történeti kiállításon is éppúgy rendkívül nehéz élménytadóan bemutatni, mint magát a társadalmat, annak nemzetiségi sokrétűségét, vagy épp a szellemi életet. Az utóbbiak tárgyi-képi tükrözésére a kiállítás utolsó, a 12. századi Szt. Egyed kolostorból nagyrészt eredeti állapotában fennmaradt tereiben történt kísérlet. Különösen jól sikerültnek tartom e miliőben a sírkövek prezentálását - mintegy tíz eredeti sírkő(tö-