N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

KIÁLLÍTÁS - Feld István: „Budapest a középkorban”: A Budapesti Történeti Múzeum és a Braunschweigisches Landesmuseum közös kiállítása Németországban

lékei érdemelnek figyelmet, mind magát az anyagot, mind pedig kiállításának módját tekintve. Itt találkozik először a látogató a kiállításon az építészeti emlékek bemutatásánál következetesen alkalmazott technikai megoldásokkal. A 11-12. századi egyház oszlop- és pillérfejezeteinek legszebb példányai egy szokványos - de azért a hazainál sokkal esztétikusabb - építési csőállványzat méretre szabott elemeiből összeállított szerkezetben kerültek az eredeti elhelyezést megközelítő kiállításra, a 12. századi szentélyrekesztő ismert töredékei ugyanakkor az állványzatra szerelt 1:1 léptékűre nagyított rekonstrukciós rajzra lettek applikálva. Végül a 13. század 20-as éveiben épített vár nagyméretű bélletes kapuihoz köthető építészeti elemek - lábazat, fejezetzóna, ívbélletek részletei - egyetlen, az eredeti méreteket megközelítő, szabadon álló, átjárható rekonstrukcióba lettek elhelyezve, melynek szerkezetét ugyancsak az említett csőállványzat szolgáltatta. Az óbudai korai prépostsági templom és a királyi vár ugyanakkor modellértékűnek tartható abból a szempontból, hogy milyen elvi problémákkal találkozhattunk a kiállítási koncepció kidolgozása során. Míg a templomhoz eddig mintegy 50 jelentős román kori kőfaragvány köthető - ennek fele Brauschweigben kiállításra is került -, magának az épületnek még a pontos helyét és így alaprajzát sem ismerjük. Ugyanakkor az építészeti koncepcióját és részleteinek gazdaságát tekintve is a korabeli Stauf-építészet remekeihez mérhető, s egy tervezett királyi székhelyhez méltó vár teljes feltárása - és bemutatása a romjai felett emelkedő újkori műemlék épületek miatt nem lehetséges. Annyit mindenesetre a legutóbbi időkig folyt kutatások eredményeképpen sikerült megtudni róla, hogy már el lehetett készíteni alaprajzának, boltozati rendszerének és tömegeinek rajzi rekonstrukcióját s ezeket a braunschweigi Műszaki Egyetem munkatársai computergrafika-programban dolgozták fel, szinte „megelevenítve" az elpusztult emléket. Azaz: a középkori magyar főváros legfontosabb építészeti alkotásai legtöbbször olyan mértékben megsemmisültek, hogy belőlük legfeljebb az alapfalakat lehetett feltárni, a kutatások során viszont olyan jelentős kőemlékeik kerültek elő s váltak kiállításon bemutathatóvá, melyek minden szerencsésebb sorsú városban ma is eredeti helyükön láthatók. Önkéntelenül kínálkozott tehát minél több eredeti építészeti töredék bemutatása - amennyire lehetett, közel eredeti funkciójában és helyzetében -, továbbá rekonstrukciója - egyes elemeiben s különböző grafikai megoldásokkal az épületek egészben is -, hogy a kiállításlátogató, de sokszor a szakember is reális képet alkothasson magának az egykori valóságról. Óbudán kívül nagyszámú kőemlék reprezentálta a „három város" közül a legfontosabb, a tatárjárás után alapított Buda legjelentősebb egyházi építményét, a német polgárok plébániájaként szolgáló Nagyboldogasszony-templomot - „hála" Schulek Frigyes múlt század végi purista helyreállításának. Számos jelentős régészeti lelet - ötvös- és üvegtárgyak, egy, a hétköznapok tárgykultúráját bemutató leletegyüttes a legújabb várnegyedi ásatásokból - egészítette ki a városalapítást követő első évtizedek bemutatását, mely Pest városának kezdeteit bemutató dokumentációs anyaggal és az Árpád-kori falvak szerény tárgyi emlékeivel együtt zárta a kiállítás első nagy egységét. A második nagy egységet a késő-középkori királyi rezidenciáknak szenteltük. Bár vitathatatlanul aligha bizonyítható, hogy Óbuda a 14. században „klasszikus" királyi székhely lett volna, Nagy Lajos anyjának, a hosszú életű Piast Erzsébetnek itteni mecénási tevékenysége - olyan, ugyancsak csupán kiállítási grafikákban és néhány eredeti kőemlékben megeleveníthető épület alapítása, mint a prépostság új Mária-temploma, vagy a Klarissza-kolostor - már önmagában is indokolttá teszi itteni bemutatását, nem is be-