N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

KIÁLLÍTÁS - Feld István: „Budapest a középkorban”: A Budapesti Történeti Múzeum és a Braunschweigisches Landesmuseum közös kiállítása Németországban

Nem a jelen sorok írójának, mint a kiállítás főrendezőjének a feladata annak a megítélése, mennyire sikerült az ambiciózus céloknak eleget tenni. Vagy, hogy mennyire ad átfogó, a legújabb tudományos eredményeken alapuló, szakmailag korrekt s egyúttal az átlagos német múzeumlátogatónak élménytkeltő képet a mai Budapest területének az 5. századtól a 17. századig terjedő történetéről a közel kétezer négyzetméter teret megtöltő kiállítás. Még kevésbé vállalkozhat annak eldöntésére - mint egy a szerkesztők közül, aki életéből közel egy fél évet csak a szövegek „gondozására" áldozott -, hogy a Braunschweigisches Landesmuseum kiadásában megjelent 584 oldalas, „súlyos" katalógus - ,, Budapest im Mittelalter" - valóban a magyar főváros középkori történetének európai színvonalat megütő közikönyve lett-e. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a múzeum középkori osztályának és számos tekintetben a magyar középkor kutatásának legfrissebb eredményeiről ad képet. És az sem vonható kétségbe, hogy jóval szélesebb körben válik majd ismertté, mint a témakör legutóbbi, pontosan húsz évvel ezelőtt megjelent, nem kevésbé reprezentatív küllemű, idegen nyelvű összefoglalása, Gerevich László „The art of Buda and Pest in the Middle Ages" című műve, amely az akkori Kultúra Külkereskedelmi Vállalat jóvoltából csak ritkán jutott el nyugatabbra, mint az Akadémiai Kiadó törökbálinti raktára. Rövid ismertetésemben így elsősorban csak a kiállítás fő egységeit, általam fontosnak tartott súlypontjait szeretném sorra venni, kitérve néhány olyan, bizonyára még sokáig vitatott kiállításdidaktikai megoldásra, mely nem csupán nálunk, de még Németországban is újnak számít. Mindenekelőtt azonban hangsúlyozni szeretném, hogy a kiállítás bevallottan történeti szemléletű bemutató, a középkori élet lehető teljességét kívánja a látogató elé tárni, azaz nem kifejezetten régészeti, de nem is művészeti kiállítás. Az adott korszak emlékeinek jellegéből adódóan természetesen néha túlsúlyba kerülnek a klasszikus régészeti leletek, s ugyanakkor felépítésében-tagolásában nagyjából megfelel a Marosi Ernő bevezető tanulmányában is megfogalmazott művészettörténeti koncepciónak. Tekintve a kiállított építészeti töredékek nagy számát és bemutatásuk módját, sok látogató ugyanakkor inkább egy építészettörténeti kiállítás emlékével hagyhatja el a braunschweigi Hinter Aegidien Kiállítási Centrumot. Mint minden, az európai értelemben vett középkor korai századaival foglalkozó kiállítási egység, bemutatónk első tárlói sem túlzottan látványosak - a Római Birodalom bukását követően a vidéken átvonuló, vagy ott hosszabb-rövidebb ideig megtelepedő népek - hunok, különböző germán törzsek, majd az avarok - főként sírokból előkerült tárgyi emlékei viszonylagos gazdagságuk ellenére sem kelthetik fel különösebben a látogatók érdeklődését. Még inkább áll ez a magyar honfoglalás időszakát prezentáló egységre. Bár itt két, eddig még ki nem állított gazdag sír - Óbuda, Benedek Elek utca; Budaörs-Tűzkőhegy - díszes mellékletei is bemutatásra kerülnek, az eddig ismert és így kiállítható emlékek még korántsem látszanak alátámasztani a mai főváros területének azt a korabeli jelentőségét, melyet a krónikák és azok alapján a történeti irodalom tulajdonít neki. Ahhoz azonban mindenképpen elegendőek a Krisztus utáni első évezred második felének leletei, hogy a „pogány Kelet" első középkori jelentkezéseként keretbe foglalják a „keresztény Nyugat" által meghatározott öt és fél évszázad időszakát, melyet azután ismét a ,,pogány Kelet" azaz a török hódoltság zár le. Igen látványosra sikerült viszont az első, nyugat-európai értelemben is városias település, az Árpád-kori Óbuda bemutatása. A szokványos apró leletek és a gazdag dokumentációs anyag mellett elsősorban a Szt. Péter prépostsági templom és a királyi vár em-