N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

KIÁLLÍTÁS - Ritoók Pál: A Parisiana újjáépítése

net kiemelkedő alakjai. Lajta művével azonban csak Lechnereék épülete kelhet versenyre, mely az Operának is méltó párja az Andrássy úton. Természetes is, hogy a Parisiana kiemelkedik környezetéből, hiszen a többi épület a hétköznapi élet színtere - bérház, míg Lajta háza az ünnepeké, a színháznak ad helyet. Figyelemreméltó, ahogyan a jobb és gyengébb historizáló épületek szinte egybeolvadnak (Lechnerék épülete talán nagy mérete miatt tőlük némileg különbözik), s e kerubok koronázta szürke márvány homlokzat magához vonzza a néző tekintetét még akkor is, ha csak autóbusszal vagy autóval suhan el az utas az Andrássy úton, s csak egy villanásként tűnik fel számára az épület a Dalszínház utca végében. A historizáló bérházak kontextusából a Parisiana valószínűleg akkor is kiválik majd, ha a homlokzat már hozzáöregedett-piszkolódott a szomszédos épületekhez. A romantikának és historizmusnak is volt orientalizáló ága, gondoljunk például Feszi Vigadójára vagy Ludwig Förster Dohány utcai zsinagógájára. Az orientalizáló szecesszió elemei Lechner életművében is fontos szerepet játszottak, de a Lajta-féle Parisiana mulató minden korábbinál markánsabban mutat keleti vonásokat. Architektonikus szűkszavúságát, a nagy falsíkokat áttörő kevés és kis méretű nyílást nehéz lenne stilisztikailag egyetlen irányzathoz kötni. Annyi bizonyos, hogy a mű előrejelzése, ha éppen nem első példája mind a premodern, mind az art deco formavilágának. Tanulmányt érdemelne annak beható elemzése is, hogy az újjáépítést előkészítő művészettörténész és a két tervező miért nyúlt vissza egy sokszorosan megsemmisült homlokzathoz, miért tett kísérletet annak minél pontosabb rekonstrukciójára, s hogy Lajtának állított emlékművükkel hogyan hoztak létre egy sajátos posztmodern műalkotást.