N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

TANULMÁNY Koppány Tibor APÁCATORNA KÖZÉPKORI TEMPLOMA A Veszprém megye nyugati részében, a Somlyó déli lábánál fekvő község a Torna patak partján, a Kisalföldnek a Bakony aljába benyúló déli szélén terül el. A falu közepén, enyhén emelkedő dombon áll az 1941—1942-ben épített katolikus templom. Ennek északi oldalán, a sekrestyébe építve maradt meg az egykori itt álló középkori templom szentélye.

1 A megmaradt szentély téglából épített, kisméretű apszis, amely a hivatalos műemlékjegyzékben 12. századi emlékként szerepel. 1965 őszén Molnár István akkori tüskevári plébános kérésére megvizsgáltam és felmértem a megmaradt szentélyt. Az ekkor a helyszínen tapasztaltak, a később ahhoz gyűjtött történeti adatok és az Országos Műemléki Felügyelőség gyűjteményeiben talált rajzok és fényképek alapján a mai templom helyén álló, 1940-ben lebontott régi templom és annak középkori képe egyértelműen rekonstruálható. A lebontott templomhajó Az egykori templom formájáról elsősorban Lux Kálmánnak, a Műemlékek Országos Bizottsága főépítészének 1935-ben készített felmérési rajza és fényképei tudósítanak

2 (1-2. kép). Ez a templom viszonylag kicsi, egyhajós és keletéit épület volt, északi oldalán sekrestyével. Bejárata a nyugati oldalon nyílott. A hajó nyugati végében a két oldalfal mellett álló pilléreken egyívű karzat foglalt helyet. Déli oldalfalában négy magasan elhelyezett, kis résablak világította meg a hajót, egy pedig a szentélyt. A sekrestyébe a templom hajójából és kívülről is vezetett egy-egy ajtó, keleti falában pedig négyzetes ablak volt. Belsejében a hajót és a sekrestyét egyaránt sík famennyezet borította, a szentélyt a ma is meglévő félkupola-boltozat fedte. A templom padlóburkolata téglából készült. Téglából épített kis szószék foglalt helyet a diadalív északi oldalán. A nyugati karzatra falépcső vezetett. A hajó belsejében fából készült, jellegtelen padok voltak. A nyugati homlokzaton levő bejárathoz néhány lépcsőfok vezetett felfelé, ezt magas pofafalak fogták közre. Az ajtó felett lépcsősen elvékonyodó nyugati homlokfal tetejét, mintegy választópárkányt alkotva, cserépfedés borította. Efelett félköríves barokk ablak volt. Az eresz magasságában barokk párkány zárta a homlokzatot, tetején pedig többszörösen tört vonalú, íves oromfal emelkedett, benne középütt kereszt alakú padlásablakkal. A déli homlokzatot két végén sima sáv keretezte, és három további osztotta négy szakaszra. A két keleti sávot kettősen lépcsőzött falpillér alkotta. A falmezőkben - amint arról az előzőekben már szó esett - négy magasan elhelyezett, félköríves záródású, kis résablak foglalt helyet, közülük a nyugat felőli kissé magasabban volt a többinél.