N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

MŰHELY - Szentesi Edit: Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem előtörténetéből I. Egy kérdés a Central Comission magyarországi vonatkozású anyagai ügyében

majd az 1860-70-es években kerül sor, ezt August Essenweinnak a Central-Commission megbízásából készített tervei alapján végezték.

2 A bizottság 1856-ban beindított havi közleményei és évkönyvei

3 hosszabb tanulmányok vagy rövid hírek formájában viszonylag részletesen beszámolnak a hivatalhoz befutott magyarországi vonatkozású információkról, s bár Rudolf von Eitelbergernek a magyarországi román kori építészet kiemelkedő emlékeit legalább részben a hivatal „adatbázisa" alapján feltérképező 1854-55-ös „régészeti kirándulásáéról írt tanulmánya vagy Friedrich Müllernek az erdélyi szász templomépítészetet bemutató közleményei

4 gyakran idézettek, e nyomtatott adatok felhasználása sem igen szokásos. Azonban mind egyes műemlékek és műtárgyak, mind a magyarországi műemlékvédelem kezdeteinek története szempontjából igen tanulságos lenne az eredeti forrásokat is kézbevenni. Ennek szükségességéről már Henszlmann Imre is meg volt győződve, amikor 1873-ban a világkiállítás előkészületei kapcsán amúgy is hosszabb időre Bécsbe menvén 100 „törzsívet" magával vitt, „...hogy azokra a Central-Commissioba lévő magyarországi emlékekre vonatkozó adatokat leírhassa".

5 Annak, hogy erre végül sort kerített volna, tudtommal az OMF gyűjteményeiben semmi nyoma nincs. Magam 1989-ben egy féléves ösztöndíjjal Bécsben tartózkodván kísérletet tettem ezen anyag áttekintésére, s talán közérdekű tapasztalataimat szeretném a továbbiakban közreadni. A Central-Commission irat- és rajzanyagát az osztrák Bundesdenkmalamt archívuma őrzi. Kutatását számos személyi és tárgyi körülmény nehezíti.

6 Hiánytalanul megvannak a bizottság Protokollum nevezetű iktatókönyvei, amelyek a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága és a Műemlékek Országos Bizottsága (MIB ill. MOB) iktatókönyveihez hasonló részletességű képet adnak a bejött és kiment iratokról. Magam a magyarországi vonatkozású bejegyzéseket a kezdetektől 1856 tavaszáig céduláztam ki. Ezek alapján körvonalazódnak a szervezeti élet alapvonásai (konzervátorok kinevezése, halála, új kinevezések, ilyen ügyekben kért javaslatok és vélemények, számukra kiküldött körlevelek stb.), és látható, hogy a bizottság tevékenységének egyik súlypontját a leletbejelentési kötelezettség alapján befutó, érem- és régészeti leletekkel kapcsolatos ügyintézés, szakvéleményezés alkotta (foglalkoznak pl. Nagykanizsán, Zalaapátiban, Szamosújvárott és Erdélyben sok helyütt talált pénzekkel, olyan arany ékszerekkel, amelyeket a gyulafehérvári pénzverdében adtak le, Győrött vagy Siófokon talált „leletek"kel). Számos római ásatásokról szóló híradást regisztrálnak (Aquincum, Hajógyári-sziget, O-Szőny, Zalalövő környéke), bejelentések érkeznek középkori épületekről (pl. a lőcsei plébániatemplomról, a szegedi ferences templomról, a trencsényi és a vajdahunyadi várról, a körmöcbányai Szentháromság-oszlopról, a harinai templomról, vagy a kistapolcsányi plébániatemplomban található régi síremlékekről), míg Ják és Zsámbék tekintetében a tudomásulvételen és szakértésen túl már rajzoltatás és felmérések készíttetése, illetve mint láttuk, Jakon konkrét munkálatok előkészítése és kivitelezése is folyik. Ezzel szemben a bizottság korai iratanyagát, amelyből alaposabb tájékozódást remélhetnénk, a második világháborúban tűz pusztította, a megmaradt aktákat pedig a hazaitól eltérő rendszerben tárolják. A ma Ausztriához tartozó területeken fekvő emlékek iratait a helységnevek szerint ábécérendbe sorolt dokumentációállományba olvasztották be, a nem konkrét műemlékekre vonatkozóakat szintén ábécérendbe rakott személyi aktákba sorolták, míg az így sem rendezhető csekély maradékot (alapító rendelet, működési szabályzat, irodaberendezés és gondnokolás, általános miniszteri leiratok stb.) évek