N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)
MŰHELY - Ivicsics Péter: Adatok a vasasszonyfai templom építéstörténetéhez
Óriási energiákkal fogott hozzá a hitélet fellendítéséhez, a plébániatemplom csinosításához. Jó kapcsolatot tartott fenn a megyés püspökkel (Kovács Sándor, dr. Fábián Árpád). Kiemelkedő egyházszervező munkáját címzetes esperesi kitüntetéssel jutalmazták 1975-ben. Az építéstörténet szempontjából fontos leírásai 13 tudósítanak az 1949. évi külső-belső felújításról. A „csontig" történő vakolatleverés két részből (tégla és kő) épült templomot mutatott. A korábbi - „hagyományok és régi iratok szerint Mátyás király idejében épült" - egyház lapos terméskőből készült, déli bejáratát a torony építésekor falazták el. 14 Az új vakolat erősen meszes és cementes alapra felhordott Semper Nova utánzatú sárga vakolat volt sok cementtel(!). Sajnos a belső kifestés is teljes (a boltozatra is kiterjedő vakolatleveréssel kezdődött. A három terv közül kiválasztott „legszebbik" megfestését az igényes program alapján Steffek Albin szombathelyi festőművész végezte el (11. kép). Említésre méltók az 1958-ban Kopp Ferenc fóti iparművész által készített, új, színes üvegablakok, az 500 éves templomi jubileum és az akkor 100 éves lourdes-i jelenés emlékére. 1968-ban elvégezték a templom külső újraszínezését; 1969-ben pedig a belső festés felújítását Závory Zoltán festőművésszel készítették el. Az ideiglenest felváltó, új szembemiséző oltárt és ambót 1970-ben a Műemléki Bizottság által az egervári templomból kiselejtezett berendezésekből alakították át. 1972-ben új Oratórium (kápolna) épült a templom északi oldalához, ezt is Závory Zoltán festette ki 1974-ben a plébános által meghatározott program alapján. 15 A helyszíni megfigyelések és az írásos adatok alapján az első templomot 1320 körül építhették, 16 és a Mindenszentek tiszteletére szentelték fel. Ez az épület 9x11,5 m méretű, szabálytalan téglány alakú, síkmennyezetes hajóból állt. A hozzá csatlakozó szentély formáját nem ismerjük. 17 Az egyház torony és feltételezhetően sekrestye nélkül készült el. A hajófalakat terméskőből rakták és a sarkokon, valamint a középtengelyben lizénákkal tagolták. íves bejárata dél felől nyílt, megvilágítását talán három kicsiny ablak szolgálta a déli falon. 18 E templom felépítése tipikus, építési ideje azonban kicsit késői, hiszen a környék falusi templomi 50-100 évvel korábban épültek (Táplánszentkereszt, Dozmat, Narda, Nagygeresd, Kemenesszentmárton, Meszlen, Oriszentpéter stb.). A szentély említett virágos kifestésé feltehetően 16-17. századi, ahogy más helyeken is a reformáció korához kapcsolhatók az ilyen jellegű díszítések (Nagyrákos, Őrisziget, Magyarszecsőd). A templomban leírt famennyezet és színesre festett kőszószék díszítése is hasonló korú lehetett. A mai képet döntően meghatározó barokk bővítést 1779-ben, a szombathelyi egyházmegye megalakulásának második évében készítették; bizonyára összefüggésben az első püspök Szily János nagyszabású szombathelyi építkezéseivel és egyházmegyei szervező tevékenységével. Lebontották a kis középkori szentélyt és a helyén 3 méterrel, összesen 15 méteresre bővítették a templomhajót, majd egy közel négyzetes, 7x7 méteres szentélyt építettek hozzá kelet felől. A térlefedést 620 cm magas, fiókos dongával oldották meg. Az egységes, oromzatos nyeregtetőt fazsindely fedte. A barokk szellemben átépült templom bejáratát feltehetően már ekkor áthelyezték a nyugati oldalra, ahol még egy karzatmegvilágító körablak is díszítette a homlokzatot. A szabályos fiókoknak megfelelően dél felől félköríves ablakokat alakítottak ki; négyet a hajón, egyet a szentélyen.
