N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

HÍREK

BORSOS BÉLA 1913-1991 Emlékezés egy építész-művészettörténészre 1988-ban ünnepeltük 75. éves születésnapján és most, 1991. október elején, 78. éves korában elhunyt dr. Borsos Béla, a magyarországi építészet, képző- és iparművészet történetének nagy tudósa. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelynek képviselői a hazai műemlékvédelem munkái során önkénytelenül is kapcsolatba kerültek az építészet, képző- és iparművészet számos területével. A Művészeti Lexikon 1960-ban megjelent I. kötetében a szócikk írója építészként jelölte meg. Valóban, egyetemi tanulmányait a budapesti Műszaki Egyetemen az építészkaron kezdte meg - de igazi építész sohasem lett. Tervezett épületeket, de ezek közül csak egy valósult meg. Valójában a szakma történészeként tiszteli az utókor. Van ennek a szakmának egy olyan területe, mely szorosan kapcsolódik a műemlékvédelmi feladatokhoz, melyek magukban foglalják azokat az ismereteket is, melyeket egy építész tanulhatott, nem restellve beleélni magát a művészet- és iparművészet-történet olyan sajátos területeibe, melyek járulékos elemei az építészeti műemlékeknek. Borsos Béla 1913. július 31-én Beregszászon született. Érettségi bizonyítványát a szolnoki Verseghy Ferenc reálgimnáziumban 1931. június 10-én kapta meg. Ugyanebben az évben a Budapesti Műszaki Egyetem rendes hallgatója lett, és ugyanott 1936-ban építészmérnöki oklevelet kapott. A műegyetemi képzés nem csupán a tervezés és az építészettörténet kereteire szorítkozott; egyes tanárai, mint Csányi Károly hallgatóit a művészet- és iparművészettörténet rejtett világába is bevezette. Ezen tanítványok közül e megemlékező cikk kapcsán emeljük ki Borsos Bélát, aki életének későbbi időszakaiban egyetemi és főiskolai hallgatói számára átadta azt az ismeretanyagot, melyet ő megtanult és tudott. Az építészmérnöki diploma megszerzése után, 1938-ban a főváros szolgálatába lépett, munkaköre a fővárosi műemlékek helyreállítása és karbantartása volt. Az 1945-ös harcok befejezése után a XIII. Magasépítési ügyosztályban folytatta tevékenységét. Ugyanebben az évben beiratkozott az Eötvös Lóránd Tudományegyetem művészettörténeti karára, melyet 1948. december 17-én fejezett be.