N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

KIÁLLÍTÁS - Mihalik Tamás: Magyar barokk templomok művészete - Hack Róbert: Mai magyar templomok egy fényképész szemével

a háború óta felépült több mint ötszáz templomból. A kiállításra készülve derült ki, hogy maguk az egyházak sem vezetnek pontos kimutatást az ez idő alatt épült templomokról, kápolnákról, imaházakról. Több, mint ötszáz épületet vettem sorra, ezekből kb. 370 katolikus templom és kápolna, 108 református, 14 evangélikus, 78 baptista templom és imaház. A kis egyházaknak, felekezeteknek és gyülekezeteknek - mint például a metodista és az adventista - is épült egyenként mintegy 10-10 épülete. 1986-ban Siófokon avatták fel a háború után épült egyetlen zsinagógát. Természetesen a kiállítás méretei nem teszik lehetővé e terület teljes bemutatását. A háború utáni első évtizedben épült templomok minősége nem haladta meg az átlagos falusi építkezés színvonalát, többnyire helyi pallérok segítségével, a lelkész irányításával készültek. Nem képviselnek építészeti-esztétikai értéket, de pontosan tükrözik egy falusi közösség elképzelését a templomról, mint épületről. A hatvanas évek óriási változást hoztak a magyar templomépítészetben. Ez részint magyarázható az állam és az egyház kapcsolatában bekövetkezett enyhüléssel; fő oka azonban a II. Vatikáni Zsinat liturgiái reformja, amely a templomépületet felszabadította a korábbi megkötöttségek alól. Közvetlenül a zsinat előtt, 1961-ben Párizsban Danielou bíboros vezetésével építészek, várostervezők, liturgikusuk és egyházi szakértők bevonásával megvizsgálták a mai templomépítészet problémáit. Ugyanerről a kérdésről tanácskozott Hamburgban az evangélikus egyház is, és a párizsi értekezlethez hasonló eredményre jutott. A párizsi tanácskozás szempontjai között az alábbiak is szerepeltek: - A magasba törő vertikális vonal a mai ember számára nem egyedüli kifejezője a szakrális épületeknek, ezért a torony nem nélkülözhetetlen része a templomnak. - A mai ember a kereszt alaprajzot, mint szimbólumot nem igényli. - Nem kívánatos a hosszúkás, téglány alaprajz sem. - A körhöz és a négyzethez közelítő alaprajzi formák a legkívánatosabbak. - A túl magas csarnoktérben nem érvényesült az az intimitás, amit a ma embere a templomban keres. - A fény szerves eleme a templom hangulatának, amire a tervezésnél különös figyelmet kell fordítani. - A tér és a berendezés harmóniája különös jelentőségű; a béke és a védettség érzését van hivatva felkelteni. - A templomépítészet nem törekszik többé monumentalitásra, triumfalizmusra. Ebben az új felfogásban épült fel Csaba László hollóházai temploma, amely modern templomépítészetünk jelképévé vált és máig is legismertebb modern templomunk. Ugyanezek az elvek érvényesülnek pl. Török Ferenc (13. kép), Szabó István, Kerényi József (14. kép), Csete György, Makovecz Imre és mások munkáinál is. Ezek a nevek is jelzik, milyen sokféle építészeti irányzat képviselői fogalmazzák meg elképzeléseiket, saját hitvallásukat modern templomainkban. Ezek ai épületek komoly építészeti értéket képviselnek, ugyanakkor, vagy talán éppen ezáltal meghökkentőek, szokatlanok, újszerűek, mindenesetre nagyon távol állnak attól a képtől, amely talán mindannyiunkban él a templomról. A hollóházai templomról tudjuk, hogy a helybeliek csak nehezen barátkoztak meg vele szokatlan külseje miatt. Elfogadni csak akkor tudták, amikor tapasztalták, a templom kedvéért egyre több turista keresi fel a falut. Nyilván a hit huszadik századi felfogása, amely egy építész épületén tükröződik más, mint egy falusi, kisvárosi közösség hitfelfogása. Időnként ütközik az építész elképzelése és a közösség igénye. Megtalálhatók