N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

MŰHELY - Lukács Zsuzsa – Juan Cabello – Csengel Péter: Az ócsai premontrei prépostság kutatása

a gyermek Jézussal és Szt. Anna alakja, valamint a múlt szazad végén a főszentély déli falán még látható Szt. Kristóf alakja sem. A 18. századi helyreállítás során a középkori vakolatrétegeket néhány részlet kivételével eltávolították. A templombelsőben végzett rétegtani megfigyelések elkülönítették egymástól a középkori járószinteket, a döngölt agyagpadlót illetve a habarcsos aljzatba fektetett téglapadlót, valamint a 16. és 17-18. századi öntött habarcsos padlószinteket. A mellékszentélyek és a szentélynégyzet padlószintje a hajókéhoz, a keresztházhoz és a négyezeti térhez képest 2 lépcsőfokkal, míg a főszentély további 1 lépcsőfokkal emelt szintű volt. A déli kapunál feltárt 3 lépcsőfok ugyanakkor bizonyította, hogy a hajók járószintje a külső terepszinthez képest eredetileg süllyesztett volt, s a középkort követő századokban csak fokozatosan töltötték fel azt. A főszentélyben előkerült az egykori oltáralapozás helye, valamint számos cölöplyuk, amelyek az építési állványhoz tartoztak. A négyezeti tér és a keresztházak találkozásánál, a főhajó északi és déli falának meghosszabbításában megtaláltuk a szentélyrekesztő öntött kváderfalának maradványait. (2. kép) A szerzetesi kórus azonban eredetileg hosszabb volt, alapozása a nyolcszögű pillérpár (2. pillérpár) vonalában záródik, feltételezett bejárat vagy oltár alapozásával. A templombelső kutatásával párhuzamosan történt a templomkert feltárása is. A rétegmegfigyelések során szétválasztottuk az építkezést megelőző kultúrréteget, a templom építéséhez tartozó feltöltést, valamint a késő-középkori-újkori töltésrétegeket is. A templom déli oldalán az építkezést megelőzően Árpád-kori (12-13. század) település feküdt, amelyet a terület feltöltésével már korábban elpusztítottak. A falu 3 gödörházát, körülöttük pedig jellegzetes tárolóvermeket tártunk fel. A települést dél felől lezáró körítő-árok mintegy 11 m hosszú kelet-nyugati irányú szakaszát is feltártuk, nem ismerjük azonban a falu pontos északi kiterjedését. A kisebb szakaszokban még ma is álló 17. századi törtköves körítőfal több, eddig ismeretlen szakasza szintén felszínre került, így annak teljes körvonalát rekonstruálni tudjuk. Délkeleti szakaszán feltehetően egy pillérekkel megerősített kapuépítmény állhatott, egy mellé a körítőfal külső oldalához - emelt tornácos épülettel. A templom északnyugati sarkánál az észak felé szomszédos telkek területén találtuk meg az eddig ismeretlen kolostor maradványait. Megállapítottuk, hogy a szerzetesek számára a templomtól külön épült, észak-déli irányú, egyszárnyú, feltehetően emeletes épület készült, amelyet keskeny körítőfal kötött össze a templommal. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a szerzetesek távozásával elhagyottá váló kolostor egy részét a reformátusok parókiának rendezték be. Az épület déli zárófalát ugyanis felhasználták az újkori körítőfal építésénél úgy, hogy a még biztosan álló fal adta annak egy szakaszát. A kolostor gazdasági objektumait és az északi körítőfalat egyelőre nem találtuk meg. A középkori temetkezések nagy része a templom keresztházának északi részére esik, itt többrétegű többnyire melléklet nélküli - temetkezést tártunk fel. Középkori, valamint 16-18. századi sírok a templom északi, déli és keleti oldala mellett is voltak. Nagyszámú újkori sírt a déli kapu előterében tártunk fel. Összefoglalva az eddigieket megállapíthatjuk, hogy az ócsai monostor a magyarországi monasztikus rendi építkezés ismert és fennálló emlékeinek fontos láncszemét alkotja.