Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995)

A devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai - IV. A reneszánsz kőfaragványok és azok anyaga

Az elkészült épületegyüttes 1906-ig ritka alkalmaktól eltekintve üresen állt. Esterházy gróf csak 1906-ban költözött át Tatáról Devecserbe, és 1909-ben bekövetkezett haláláig családjával ott élt.

138 A kastély adott otthont 1945 tavaszáig Tamás nevű fiának is. 1945 tavaszától egy éven át szovjet katonai parancsnokság volt a kastélyban, amely távoztával annak teljes berendezését és felszerelését elvitte. Az üres épületekben állami gazdaképző iskolát létesítettek, amelyet 1950-től 1971-ig a járási hivatalok követtek.

139 Attól kezdve üresen állt, ezért volt lehetőség arra, hogy 1974 és 1980 között az együttesben műemléki kutatás folyhasson. A műemléki kutatásra - amint arról a bevezetésben már szó esett - az adott indokot, hogy a megye a kastélyban szándékozta elhelyezni továbbképző központját. Műemléki szempontból védett épületről lévén szó, a munkában az OMF is érintett volt. Az OMF tervezési osztályán általam készített program azonban kimutatta, hogy az épület az 50 fősre tervezett, annak szállást is biztosító továbbképző kialakítására nem alkalmas, a megye ezért megváltoztatta elképzelését, és az épületegyüttest - a barokk kori, tölgyfából készült tetőszerkezet kivételével, amelyet lebontottak és anyagát ismeretlen helyre szállították - eredeti állapotában állíttatta helyre. (A kiviteli terveket már nem műemlékes építész készítette.) Ennek során került vissza megtalált helyére a 6. számú helyiségben az 1526-os évszámú reneszánsz ajtókeret rekonstrukciója (Szerk. Kat.: 802/2.; 217-219. kép), az 5. és 6. számú helyiségek közötti ajtó helyére az ott előkerült másik reneszánsz keret rekonstrukciója (Szerk. Kat.: 802/3.; 220-221. kép), valamint az 5. számú helyiség északi falára a kutatás idején megtalált, keresztosztós reneszánsz ablakok közül egy rekonstruált keret (Szerk. Kat.: 802/4.; 222-223. kép).

140 A rekonstrukciók általam készített tervei alapján a kiegészítéseket és összeállítást az OMF Soproni Kőszobrász-restaurátor Műhelye készítette, Szakái Ernő irányításával. Ugyanakkor a főépület mögé, a kápolna és az ahhoz vezető, kocsiáthajtós emeletes folyosó elbontása után új, kétemeletes szociális otthont építettek, amelyhez az OMF akkori vezetése sajnálatos módon hozzájárulását adta. Az üresen álló főépületben végül 1985-ben nyert elhelyezést az előbb nagyközségi, jelenleg városi könyvtár. IV. A RENESZÁNSZ KŐFARAGVÁNYOK ÉS AZOK ANYAGA A kutatás során kibontott, faragott kő építészeti tagozatok ajtók és ablakok kereteinek, kandallóknak és boltozati gyámköveknek rétegkövei és töredékei. A jelenleg meglevők és a továbbiakban leírtak a főépület kutatása során, annak falaiból kerültek elő. Az ajtókeretekhez tartozók többféle tagozatúak, az ablakkeretek darabjai azonban egységes profillal rendelkeznek, és az építkezés időpontját jelző, frízében az 1526-os évszámot megőrző ajtókeret tagozása az ablakok kereteivel azonos. Ugyanaz derült ki itt is, mint ami a sümegi vár esetében már korábban: a külső egységes képe érdekében az épület homlokzatain megjelenő ablakok azonosak voltak, a belsőkben készült ajtók keretei azonban változatos formákat mutattak. A háromféle ajtókeret-faragványok között a legegyszerűbb forma a lemez-kimalemez tagozású (802.1-5. kat. sz.; Szerk. Kat.: 802/1.; 131-138, 216. kép), amelyek közül a 4. számú egyik illesztési síkján fordított 3-as számra emlékeztető (esetleg 5-ös?), gótikus kőfaragójel van. (Ugyanilyen tagozású volt a kastélyegyüttes keleti, külső fala mellé épített kápolna kapujának kerete is, benne több, budai márgából faragott darabbal, aho-