Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995)

A sümegi vár reneszánsz kőfaragványai - III. A reneszánsz kőfaragványok és azok anyaga

jellegű kereteivel (13. kép), amelyek permi vörös homokkő anyagukkal, formai és szerkezeti megoldásukkal a devecseri kastély ugyanebben az időben készült kapukeretével (124. kép) mutatnak rokonságot. A feltárás során további olyan késő gótikus töredékek is előkerültek, amelyek minden bizonnyal a 16. század első feléből származnak, s az említett kettős kapukerettel együtt a korai reneszánsszal együtt élő késő gótika emlékei. Közéjük tartozik többek között egy pálcatagos ajtókeret vállkövének töredéke (14. kép), valamint több, a nagy udvar északi felében feltárt ciszterna kiomlott falazatában (15. kép) talált kőfaragvány, továbbá valószínűleg azok az elveszett mérmű-, valamint boltozati bordatöredékek is, amelyek az 1562-ben felrobbant belső vári kápolnához tartoztak.

67 A felsorolást két „in situ" faragvány zárja.

68 Mind a kettő az északkeleti bástya falában található. A nagyobb annak rövid nyugati falában van, s rajta szalagkereten belül, amelyet a két végén félköríves keretben háromkaréjos virágszirom díszít, négy soros, latin nyelvű, több helyén olvashatatlanra pusztult felirat van, benne Kövessy András püspök és óbudai prépost, királyi tanácsos, valamint Ormányi Józsa várnagy neve, valamint az a tény, hogy ezt a bástyát az ő idejükben, 1554-ben építették (9. kép). Végül utolsóként az a kisebb kőtábla szerepel, amelyre szintén szalagkeretben az 1554-es évszámot, ez alá pedig levéldíszt faragtak (10-11. kép). A katalógusban felvett 81 kőtöredék, továbbá az eredeti helyén található két kőtábla, azaz összesen 83 darab hat különböző kőanyagból készült. A legtöbbnek, 67 darabnak anyaga finomszemcsés pannon homokkő. Ez a kőfajta Sümegen és közvetlen környékén nem fordul elő. A faragványok anyagvizsgálatát végző geológusok megállapítása szerint legközelebbi bányahelyei a Balaton-felvidéken egyrészt a tótól északra elterülő Kálimedencében és az azzal összefüggésben Salföldön, másrészt Keszthelytől északra, Cserszegtomaj és Rezi környékén találhatók. Az általuk megvizsgált fenti bányahelyek kőanyagai közül a sümegi várban találhatókhoz legközelebb a Káli-medencében bányászott homokkő áll. A medence falvai közül Kővágóörs és Köveskál neve a középkor óta és ma is hirdeti bányahelyeit. A veszprémi püspökség 1524-ben készült birtokösszeírása szerint a „Kalwelgye" birtokhoz Szentbenedekkállja, Kerekikál, Köveskál és Töttöskál falvak tartoztak.

69 Az egyetlen, kavicsos homokkőből készült töredék bányahelye feltételezhetően ugyanerre a középkortól kezdve a veszprémi püspökség birtokában levő területre helyezhető. Kézenfekvőnek tűnhet annak feltételezése, hogy a püspöki vár átépítéséhez felhasznált követ nem idegen kézen levő bányahelyről vásárolták, hanem az ahhoz legközelebb fekvő saját birtokon bányászták. Onnét még ebben az esetben is az építkezés helyszínére kellett szállítani, amelyet a Káli-medencei uradalom jobbágysága biztosíthatott. A kibányászott kőtömbök méretre és tagozatokra történő faragása valószínűleg nem a bányahelyen, hanem már Sümegen történhetett, azonban nem a várban, mert abban az esetben a faragás közben keletkezett kőtörmeléket ismét le kellett szállítani a várból. A kőfaragóműhely akár a várban, akár az alatt volt, a kőből faragott épületrészek elkészítéséhez szükség volt a kifaragásra kerülő kövek pontos méretkimutatására, sőt tervrajzokra is. Az utóbbiakra nemcsak a kőfaragóknak volt szüksége, hanem a kőműveseknek is, akik az önhordó szerkezetű nyíláskeretek elhelyezésére azok helyét előre kifalazták. Mindez nemcsak a finomszemcsés homokkőből készült és Szalaházy Tamás püspöksége idejére, 1524 és 1528 közé helyezhető építkezésre, hanem egyetlen kivétellel minden, egyéb helyen bányászott és akkor, valamint később felhasznált kőanyagra egyaránt vonatkozik. A kivétel a korábban már említett budai márga, amelyet nemcsak