Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)
Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Meszlen, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter, Lővei Pál, Horler Miklós, Faragó János)
béllet darabok némelyike jó mélyen benyúlt a falazatba. Mindebből az következik, hogy a középkori kapuzatot feltehetően a barokk átépítés idején bontották el. Helyére - Sztehlo által rajzban megörökítve - az egyenes záradékú kapu körül egy egyszerű, háromszögű oromzatos építményt emeltek, az oromzaton kereszttel. 20 (531. kép) Ezt egy szintén az építész által készített fotóról is ismerjük. 21 Ismerünk azonban egy másik 20. század eleji fényképet is, ahol szinte még érintetlen vakolatok mellett egy lapos tégla szegmensív figyelhető meg áthidalóként. 22 Ez a forma azonban kevéssé jellemző a 18. század középső harmadára, tehát vagy vadonatúj, vagy volt még egy közbülső periódus is, amikor a fényképen látható oromzatot a rajta álló, még ma is meglévő és a 19. század közepénél nem korábbi kőkereszttel kialakították. Ez a megfigyelés mindenesetre egybevág Török Mihály plébános állításával, miszerint az 1910-ben készült „jelen főbejárati ajtó a falban talált nyomok szerint már a negyedik változat." 23 Sztehlo restaurálási terve lényegében a megelőző kapuépítmény megoldását vette át, építészetileg némileg igényesebb formában. A kapu nyílása a régihez hasonlóan egyenes záródású, téglalap alakú volt, de a nyílás köré keskeny, homorulatos tagozatú keretet készített, amely felül félkörívben zárult, az ívet a homorulatban fogrovatszerű kőhasábok sorával díszítve. A sarok külső, íves élszedése kedvéért belevéstek a másodlagosan már a falazatban lévő faragványok sarkaiba is. (533. kép) Sztehlo az ajtót keretező tagozatot a küszöb felett kb. fél méter magasan állította meg. A kapu köré a 18. századihoz hasonló keretező aediculát készített, amely a nyílást kétoldalt széles falpillérekkel szegélyezte, a régihez hasonló lejtésű, háromszögű oromzattal zárva. Ebbe a keretarchitektúrába illeszkedett bele a félköríves keretezésű, timpanonmezejében festett keresztet ábrázoló kapu. Ezt a falubeliek az I. világháború után egy márvány emléktáblával takarták el. A falkutatáskor a legelső fal szövettel egyidős, két bélletívet, valamint a középkori ívmező hátfalának két szélső sarkát tártuk fel. Sajnos ezekből a kis részletekből nem derült ki, hogy faragott timpanon vagy festett vakolatdísz tartozott-e az eredeti kapuhoz. Az előépítmény szétbontása során mindössze négy in situ kapuzati elemet találtunk. A nyugati (bal) oldalon megmaradt a lépcsőzetes bélletű középkori szerkezet két külső rétegének alsó része, egy a középső réteg vonalában az eggyel lejjebb lévő, lábazati sávban a homlokoldalra kifutó kőtömbbel együtt. (535-536. kép) A két kőréteg sarkán tagozott kereteléssel kialakított, némiképp a saroklevelet utánzó, valójában azonban egy íves élszedés háromszögű megállítását alkotó kis forma látható. A keleti (jobb) oldalon - mint utóbb a mérésekből és a habarcs alaposabb vizsgálatából kiderült - szintén eredeti helyén, a béllet második rétegében megmaradt lábazati darabra bukkantunk (63.2. kat. sz.; 544. kép), ezt azonban az előtte fekvő, valóban utólagos, megtévesztő kőtömbbel (63.19. kat. sz.) együtt sajnálatos módon kiemeltük. Följebb ugyanis csak bontásból kikerülő, másodlagosan felhasznált faragványokkal találkoztunk. A keleti báziskő azonban nem csupán jóval mélyebb szintjével tér el az imént leírt, nyugati daraboktól, de kialakítása révén is, hiszen esetében egy szabályos haromnegyedoszlop indításáról van szó. Utóbb egyébként az említett másik kiemelt kváderkövet is beépítették a középkori kapu rekonstrukciójába, a jobb oldali béllet középső lépcsője elé. (537-539, 541. kép) Az épületben talált, másodlagos felhasználású faragványok közül 18 darab tartozott a kapuzathoz, további négy darab eredeti helyzetében maradt meg. A nyugati kávából előkerült az egykori lábazati zóna bal alsó rétegköve, amelyet egybefaragtak a
