Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Sárvár, vár (Koppány Tibor, Ivicsics Péter, Lővei Pál)

lom: Thieme-Becker: Allgemeines Lexikon der bildender Künstler. I. 1907. 316-317.; Hempel, Eberhard-Andorfer, Eduard: Steiermark. Die Kunstdenkmäler Österreichs. Dehio-Handbuch. Wien-München 1956. [Dritte, neubearbeitete Auflage] 68, 70, 73, 89. 91, 94, 215.; Kohlbach, Rochus: Steierische Baumeister. Tausendundein Werkmann. Graz 1961. 37-39, 171. - A Nádasdy Tamás építkezésein szereplő Dominicus architectus feltételesen Domenico da Bolognával való azonosítása: Balogh Jolán: Varadinum. Várad vára (Művészettörténeti Füzetek 13.). Bp. 1982. 2. 341. 23. Tóth 1972. 237-238, 274. (203-205. jegyzet). 24. Tóth 1972. 274. (206-207. jegyzet). 25. Tóth 1972. 229-230. - A kastély részletes megtekintésére és azon belül többek között az árkádos udvar helyszíni vizsgálatára és felmérésére 1983. május 6-án volt alkalmam. 26. A tábla töredékesen olvasható latin szövegét közli: Schneller, Alfred: Das Burgenland. Salzburg 1968. 84. - A kápolna 1631-ben történt felavatására: Kovács József László: Esterházy Miklós udvara és a Nyugat-magyarországi reneszánsz. In: Magyar reneszánsz udvari kultúra. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. Bp. 1987. 178. A sopronkeresztúri kastély eszerint nem „1625-től épült újjá" [Tóth 1972. 275. (233. jegyzet)], hanem addigra fejeződött be magának az épületnek az emelése. Az építtető Nádasdy Pál Kapuvár és Keresztúr addigra befejezett helyreállítása költségeire a feleségétől, Révay Judittól felvett hatezer forint kölcsön fejében ez év február 20-án kötötte le annak számára Csejte várát és kastélyát III. Ferdinánd király előtt: OL, Kamarai lt. Neoregestrata Acta, Fase. 645. no. 14. 27. Tóth 1972. 244, 274. (218. jegyzet). 28. 1589. január elsején „Donath Mesternek az sarwary kü Myesnek Bechbe menetth adotth Uram u Naga en általam Geörwary Balintt deák által zolgalatthyara tyzen hatt Magyar forentott Kereszthwrott." (OL, Kamarai lt. Lymbus III. B. 2268. 18. cs. f. 29. Jankovich Miklós kutatása). Ez a szöveg korábban a következő formában jelent meg: „Graciol 1589-ben a Nádasdyaknak sárvári kőművese volt s ez év legelején Bécsbe ment.": Herzog József: Adatok a hazai építészet XVI. századi történetéhez. II. Magyar Művészet III (1927) 114. Azt, hogy a Győrváry Bálint számadásában Donath mester néven írott olasz kőművesből miképpen lett a magyaros formában írt Graciol név, nehezen magyarázható. Herzog József közlésének előző mondatában szólt az 1561-ben a pozsonyi várban dolgozó „Graciol (Gratiolus) Donát"-ról, s talán ennek alapján született a Sárváron alkalmazott mester névváltozata. 29. 1613: Tóth 1972. 274-275. (218. jegyzet). - 1614: Tóth 1972. 246. 30. Tóth 1972. 246. 31. Tóth 1972. 246-254. - Hans Rudolf Miller sárvári szerepére: Galavics Géza: A török elleni harc és egykorú világi képzőművészetünk (attribúció és műfajtörténet). ME XXV (1976)1-40. 32. Tóth 1972. 253-254.; 52-53. ábra. 33. Tóth 1972. 253.; Urbaria et Conscriptiones 5. (A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai XV). Bp. 1979. 109. 34. OL, Kamarai lt. Neoregestrata Acta. fasc. 1007. no. 35.; Badál Ede: Művészettörténeti regeszták a királyi határozatokból és rendeletekből VIII. AH IV (1976) 124. (1171. reg.), valamint az ő további, közöletlen kutatási anyaga a MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének adattárában. 35. Sárvár 1978. 373-723.