Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Vasvár, volt domonkos kolostor (Haris Andrea, Ivicsics Péter)

építésének a szokásostól eltéró' megoldásai még tovább sorolhatók: a templomot az északi oldalra telepítették, a harangtorony a kvadratúrán kívülre, külső oldalra került. Az eltérés a lektori vélemény szerint a terepadottságokkal magyarázható, de az elrendezést szerintem a különböző jogállású és birtokjogi viszonyokkal rendelkező településrészek is befolyásolták. Szerepet játszhatott a kolostor telepítésében a tőle déli irányba fekvő Szent Erzsébet-rotunda is. A Szent Erzsébet-templom a domonkos kolostor déli oldala mellett állt; a középkorban a kolostor kerítésén belül. (Ferrari 1637. 518.) Ferrari a kápolna eredeti rendeltetését nem ismerte, a magányba vonulás helyeként írta le. Vasvár 1744-es kéziratos térképén a kápolna ábrázolása egy félköríves apszissal záródó rotundát mutat. (OL S. 70. N. 15.) Az épületet a 18. században bontották el teljesen, de köveit már a 17. században is felhasználták a kolostor délkeleti sarkán lévő torony építésekor (Iványi-kézirat hivatkozik: Protocollum 1742-1744. 104-130. lapján: Tanúkihallgatás 1714-ből). 1987-ben P. Hajmási Erika lokalizálta a templom helyét, több ponton sikerült megtalálnia kiszedett alapozási árkait. További feltárásra lenne szükség, hogy építési kora meghatározható legyen. Feltételezéseink szerint a kápolna a domonkosok ide érkezése előtt épült, az ispánsági várhoz tartozó település temploma lehetett korábban. Miután a domonkosok megkapták az épületet, titulusváltozás is történhetett, a feltételezhetően 13. század előtt épült rotunda másként nem viselhette volna az 1235-ben kanonizált Magyarországi Szent Erzsébet nevét. Talán erre a templomra való tekintettel kerültek a kolostorokban általában a keleti szárnyban elhelyezkedő reprezentációs terek a déli oldalra. A terepviszonyok változását egyedül a szentélyhez dél felől csatlakozó sekrestye előtt nyitott kutatóárokban volt lehetőségünk megfigyelni. A 230 cm mélyen lévő középkori járószint felett homogén, homokos feltöltés volt, leletanyag nélkül. A járószint ilyen nagymértékű változása egyetlen időpontban történt feltöltéssel ment végbe, talán a 18. század második felének építkezéseikor, de elképzelhető, hogy csak a 19. században. Csak nagyobb régészeti feltárás után dönthetőek hogy a középkori keleti szárnyat belcvágták-e egy dombba, vagy a középkori járószint eredeti terepalakulat része volt. 4. A kapu szokatlan oldalon való elhelyezése a kolostor telepítésével függ össze. A kolostor a templom déli oldalához csatlakozott, a nyugati oldal előtere minden bizonnyal a középkorban nem közterület, hanem a kolostor kertje volt, ezért csak az északi oldalon készülhetett kapu a világi hívek számára. 5. Haris 1994. 4. kép; Az északi oldalon lévő, elfalazott bejáratot az 1912-es renováláskor már felfedezték: Fehér 1942. 84. 6. A homlokzat közepén lévő körablak nem azonos a helyreállítás előtt a homlokzaton látható körablakkal. Ez utóbbit a barokk korban alakították ki, valamivel lejjebb a középkorinál. Ekkor kerülhettek kibontásra, vagy ekkor eshettek ki a korábbi ablak keretkövei. 7. A körablak feltárása közben az egyik keretkő kimozdult, így bekerült a kötet kötelmére sei közé (83.1. kat. sz.; 934. kép). (A követ a helyreállításkor visszahelyeztük eredeti helyére.) Tóth Melinda lektori véleményében félreértette a kő clőkcrülési helyéi és körülményeit, azt a déli kolostorszárnyra vonatkoztatta a templom déli homlokzata helyett, és másodlagos felhasználásúnak - kolostor déli oldala mellett található középkori Szent Erzsébet-rotundából származónak - vélte. Ezt a feltételezést a körablak készítésének kora, az előkerülés körülményei teljesen kizárják. 8. L. a 3. jegyzetet. 9. Az északi homlokzat előtt a kutatás megkezdéséig további három támpillér volt, amelyekről bebizonyosodott, hogy az 1912-es tatarozáskor készültek, szerkezeti funkciójuk nem volt. A templom 1987-1988-as helyreállításakor ezeket a támpilléreket elbontottuk, csak a középkoriak maradtak meg. 10. Fehér Mátyás ,,a templom padlásán a templomtoronyhoz közel eső belső oromfalon látható bordázatok-"ról tett említést. (Fehér 1942. 15.) Valószínűleg a szentély és a hajó közötti oromfalban lévő, félköríves záródású kőkeretes ajtót értette alatta, amely eredeti középkori nyílás. Az oromfalon csak az állványzatnak az építéskor kialakított fészkei láthatók, bordák nem.