Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Meszlen, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter, Lővei Pál, Horler Miklós, Faragó János)

Ami az ily módon, lényeges összefüggéseit tekintve valószínűleg hiteles kapuzat stíluskörét illeti, bizonyosnak mondható, hogy abba az egyre szélesedő, nyugat-magyarországi körbe tartozik, amely a falsarok és oszlop váltakoztatásának általános megjelenésén túl már egyértelműen magán hordozza ajaki kapuzat bizonyos elemeinek hatását (pl. Magyarszecsod [Szerk. Kat.: 70/1.; 500-501. kép], Domonkosfa [Domanjsevci, Szlovénia; 34-38. kép], Vasalja [Szerk. Kat.: 44/1.; 500-501. kép]) 25 A közvetlen jáki hatást Meszlenben erősíti a félkörív és csúcsív egy szerkezeten belüli, e körben egyébként ritkának mondható egyesítése is.

26 Ennek ellenére a kapuzat valójában csupán az egykori mintakép provinciális követőjeként értékelhető (még akkor is, ha a meglévő egyetlen fejezet mellől hiányzó másik három még jelentősen gazdagíthatta az összképet), s ily módon a datálás továbbra sem tűnik egyszerű feladatnak. Annyi azonban biztos, hogy ez a kapu, s így vele együtt a templom sem készülhetett el a 13. század második fele előtt. Sőt, figyelembe véve a meghatározónak tűnő megoldások hagyományos környezetben való, hosszú ideig tartó továbbélését, egy a 14. század első felére áthúzódó keltezést sem lehet kizárni.

27 A TORONY A falkutatás során bebizonyosodott, hogy a nyugati homlokzat fölé magasodó torony (511. kép) alsó szintje még a középkor folyamán felépült. A kő-tégla vegyes anyagból (téglaméret: 29x?x5 cm; 29x15,5 cm), sárgásfehér, enyhén meszes, kavicsos habarcscsal készült nyugati toronyfalazat délen kelet félé határozottan befordul, északi és keleti oldalát viszont tisztán téglából utólag újra rakták. Ez a torony azonban a templom első periódusában még nem állhatott, hiszen a nyugati belső falon az alsó szakaszon és felül, a karzatszinten talált hevederív-bekötéseket, illetve az ehhez tartozó egykori boltvállakat (a délre eső, felső boltvállat kőből faragták) utólag vágták bele a korai falszövetbe. (524, 526. kép) Valójában egy olyan, a belső térbe „behúzott" tornyot kell elképzelnünk, amely a szentély felé és oldalt is nyitott árkádívekkel rendelkezett. (519. kép) A környező területről hasonló megoldás található pl. Bucsun és Zalaszentmihályfán (Bode).

28 (25. kép) A délnyugati belső sarokban, a karzatra vezető falépcső mögött egy konzolt találtunk, amelyet három, lépcsőzetesen egymásra helyezett téglából alakítottak ki. (525. kép) A fehér színű meszelésnyomokat hordozó konzolról egykor íves keresztboltozat indult, amelynek lenyomatát a nyugati fal egy kis szakaszán még követni lehetett. A másik, északnyugatra eső konzol viszont - legalábbis anyagát tekintve - csak utánzat, a 20. század második felére keltezhető. Sajnos nem tudjuk, hogyan kapcsolódott egymáshoz a beálló torony és a két szélső karzatalji keresztboltozat, mindenesetre ez utóbbi sem tartozhatott az első periódusba, hiszen összeegyeztethetetlen a korai templom körbefutó falvisszaugratásával. A jelenlegi széles, középső karzattartó pillér a vele együtt készült oldalsó hevederívekkel és falpillérekkel együtt már egy olyan, megváltozott liturgikus és egyházi igényekkel fellépő korszak igényeit tükrözi, amelynek kedvéért a középkori torony alsó részét lebontották, s a templom nyugati részét radikálisan átépítették. (520, 527-528. kép) A hangsúlyos méretű pillér kialakításakor minden bizonnyal kiszedték az egykor hozzá tartozó alapfalakat is, ezeknek ugyanis nyomát már nem találtuk.