Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Szombathely, Szent Márton-templom (Kiss Gábor, Tóth Endre, Ivicsics Péter, Lővei Pál, Zsámbéky Monika)

nél 110 cm. A templom hosszúságára nincs adatunk. A hajó falai kb. 6,25 m magasak voltak, a szentély ennél alacsonyabb volt. Miután a templomot 1102-ben már említik,

4 legkésőbb all. század utolsó évtizedében fel kellett épülnie.

5 A felépült templom patrocíniuma, ahogyan a forrás is tudósít erról, Szent Márton, birtokosa pedig, a pápai birtokösszeíró oklevelek tanúsága szerint legalább 1127-ig a pannonhalmi bencés apátság volt.

6 4. A KÉSŐ ROMÁN KŐTEMPLOM (13-14. SZÁZAD) A következő' építészeti periódusban a téglatemplomot kibővítették. Lebontották a félkör alakú apszist, és helyére egy nagyméretű, 8,50x9,30 m külső és 6,70x6,50 m belső méretű, 8 m magas, négyzet alakú szentélyt építettek, a keleti oldalon két támpillérrel. Az új szentély falazóanyaga már elsősorban kő. A falak római téglával vegyes csatári kőből épültek fel, alapjukat sóderba rakott kövek alkották, míg sarkait faragott kváderekből vagy másodlagosan felhasznált, római kori épületelemekből, sírkőtöredékekből stb. építették meg. A falak tetejét vakívsoros párkány, a szentély keleti végéhez épült két támpillér lábazatát mészkőből faragott, egyszerű rézsűs tagozatok díszítették. A négyzet alakú szentélyt kb. 6,7 m magas keresztboltozat fedte, amelynek konzoljai, illetve bordaindításai közül hármat eredeti helyén megtaláltunk. Az új szentélynek új diadalívet építettek, közvetlenül a régebbi templom diadalíve mellé, attól keletre, két nagyméretű, római épületelemre alapozva. Az egykori oltárlap (mensa) a mai barokk főoltárba van beépítve (92.37. kat. sz.; 785. kép). Az oltár mögött jobbra, a falban négyzet alakú kis szentségtartó fülke nyílt. A szentély padozatát habarcsba rakott téglapadló alkotta. A szentély ablakai a későbbi bővítéseknek estek áldozatul, így pontos formájukról mit sem tudunk, hiszen csak széleik egy-egy kis része azonosítható. Ezek az ablakok a későbbiek helyén voltak, vagyis egy az oltár mögött a keleti falon, kettő pedig a déli falon nyílt. A szentély falainak gerendalyukakkal tagozott belső oldalát freskókkal díszítették. Ezek osztása az északi falon töredékességük ellenére is jól látható. Az egymás alatti vízszintes sávok képmezőkre oszlottak, bennük alakos jelenetekkel. Ugyanekkor a szentély szintjéig megmagasították a régi hajó megmaradt falait is, annak tetejét is kőpárkánnyal látták el. A hajót a jelek alapján a szentélyhez hasonlóan beboltozták, falait sarokleveles lábazata féloszlopokkal (72.7. kat. sz.; 776. kép) díszítették. Közelebbit azonban erről az épületrészről nem tudunk, mert áldozatul esett a későbbi átépítésnek. A késő román stílusban, valamikor a 13. század folyamán megtörtént átépítést alighanem a birtokos személyében beállt változás indokolta. A 13. század közepétől ugyanis a templom már a győri püspök kezén volt.

7 5. A GÓTIKUS TEMPLOM (14-16. SZÁZAD) A templom következő átépítése a megtalált gótikus épületelemek tanúsága szerint főként a hajót érintette, amelyet átboltoztak, ablakait megnagyobbították, új ajtókat vágtak, és ezeket kőkerettel látták el. A szentélyben a jelek szerint jelentősebb átalakítás nem történt. Megmaradt annak keresztboltozata, ablakait viszont megnagyobbították.