Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Szentgotthárd, római katolikus plébániatemplom – volt ciszterci apátsági templom (Lővei Pál, Valter Ilona)

Lővei Pál SZENTGOTTHÁRD, RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIATEMPLOM - VOLT CISZTERCI APÁTSÁGI TEMPLOM Azonossági szám: 40. A ciszterci szerzeteseket az 1550-es években a középkori szentgotthárdi monostorukat várrá alakító kegyúri család, a Széchyek elűzték. Az apátságot Robert Leeb heiligenkreuzi apát 1734-ben szerezte vissza a rendnek. Az apát a bécsi születésű Franz Anton Pilgram építészt bízta meg az új, barokk kolostor és templom tervezésével. A kolostor építése 1740-ben kezdődött, a déli szárnyba 1746-ban költöztek be a szerzetesek. Az északi szárny építése végül anyagiak hiányában nem valósult meg, ennek köszönhető a középkori kolostortemplom fennmaradása. A két elkészült, illetve csak tervezett kolostorszárny között épült fel a templom (Széli Kálmán tér 25.), amelynek alapkövét 1748-ban rakták le. A bejárata fölött olvasható chronosztikon 1760-as évszáma az építkezés befejezését jelzi. Az épület megáldására a belső részleges elkészültét követően, 1764-ben került sor, az ünnepélyes felszentelés 1779-ben történt.

1 Az épület főhomlokzatának oromzatára Szent Péter és Szent Pál nagyméretű, kőből faragott szobrai, Franz Josef Schnitzer (1707 körül-1769) 1758 és 1760 között készített alkotásai kerültek.

2 A déli Szent Pál a II. világháborúban találatot kapott, és lezuhant. Fejtöredékét a templomban őrzik (40.1. kat. sz.).

3 A középkori apátsági templom egy részéből 1677-ben kialakított ún. magtártemplom (668, 671. kép) délkeleti oldalánál előkerült párkányelem [40.2.(79.20.) kat. sz.; 749-750. kép] ugyancsak a nagy barokk kolostorépítkezésből származhat.

4 JEGYZETEK 1. Zlinszkyné 1981. 402^183.; Voit, Pál: Franz Anton Pilgram. Bp. 1982. 289-314.; A tervezés és az építkezés egyes vonatkozásairól részletesebben lásd Valter Ilonának a középkori ciszterci monostorról jelen kötetben írott tanulmányát. 2. Schnitzer ugyanekkor faragta Clairvaux-i Szent Bernátnak és Szent Benedeknek a főhomlokzat oldalsó fülkéiben elhelyezett szobrait, és ebben az időben készültek a heiligenkreuzi és a szentgotthárdi kolostoroknak a timpanon csúcsára helyezett címerkövei is. A kőanyag megvásárlására vonatkozó adat: „... die Stein zu 4 grossen Statuen und ... Schild auf die Kirch in bruch (=Steinbruch) bezahlt 45.- Rhf." - Bau Rapulatur. Anni 1758. VamL, Szentgotthárdi ciszterci apátság úrbéri és gazdasági iratok 1718-1868. Székházépítés. 176. tételszám 3. csomó: Zlinszkyné 1981. 435, 531. (134. jegyzet). 3. Zlinszkyné 1981. 531. ( 134. jegyzet). 4. A 40.2. kat. sz. darab eredetileg a középkori apátsági templom faragványaival együtt került be a Lapidarium Hungaricum katalógusába, a katalógusszám zárójelbe tett része az akkor adott, a kőanyagvizsgálati jegyzőkönyvben és a fényképnegatívon is szereplő szám.