Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Szentgotthárd, középkori ciszterci monostor (Valter Ilona, Lővei Pál, Faragó János)

Bőséges adatok beszélnek az apátságnak és apátjainak 13-14. századi életéről, birtokügyleteiről.

10 Igen fontos az a tény, hogy 1391-ben Zsigmond király az apátság kegyuraságát Szécsi Miklós nádor fiainak, Jánosnak, Ferencnek, Miklósnak és Péternek adta.

11 Ezzel a monostor megszűnt királyi egyház lenni, és a Szécsiek hatalmába került. Lezárult történetének első, virágzó korszaka. A 15. század első felében a Szécsiek egyszerre többen birtokolták az apátságot. 1439-ben az első kegyurak egyikének, az 1428-ban elhunyt Miklós tárnokmesternek a fiai, név szerint Tamás, János és Miklós, valamint Dénes örökölték a javadalmat. Az előbbiek ekkor Vas és Zala megye ispánjai voltak, az utóbbi pedig egri püspök, hamarosan esztergomi érsek.

12 A 15. század elején állandósultak az apátság életében a perek, viszályok. 1448-ban a cíteaux-i főapát a nagy távolságban lévó'Trois-Fontaines helyett az atyaapáti jogot a mindenkori reini apátra ruházta át.

13 A monostor helyzete egy időre akkor szilárdult meg, amikor 1449-ben Nádasdi Darabos György került az apáti székbe. Egy 1467-ből származó oklevél szerint Darabos György apát megerősítette az apátság épületeit, várrá alakíttatta át a monostort.

14 Halála után az apátságban rohamosan hanyatlott a szerzetesi élet. Ez egyébként országszerte jellemző volt a ciszterci monostorokra. Mátyás király megkísérelte megmenteni a ciszterci apátságokat, és e cél eléréséhez a cíteaux-i nagykáptalantól kért segítséget. János, az ebrachi monostor apátja kapta a megbízást az újjászervező munkára. Szentgotthárd élére is új apát került. János apát kérésére a német Heinrich Scholl vette át a monostor irányítását, és 1489-ben bekövetkezett haláláig állt a kilenc tagú szerzetesi közösség élén. O volt a szentgotthárdi apátság utolsó szerzetes apátja.

15 Mivel 1480-ban Szécsi Miklós nem akarta Heinrich Schollt beengedni az apátságba, Mátyás király megvonta a Szécsiektől a kegyúri jogot.

16 Szécsi Tamás, Miklós fia, visszaszerezte azt, és 1525-ig gyakorolta. A megmaradt négy-öt szerzetessel igen keményen bánt, az apátság épületeit nem tataroztatta, minek következtében azok olyan elhanyagoltak voltak, hogy a tetőzeten sok helyen becsurgott az eső.

17 Ezért egy időre ismét elvették a Szécsiektől a kegyuraságot, de a család újra visszaperelte. 1556-ban Szécsi Margit fegyveresen foglalta vissza az apátságot, és elűzte a szerzeteseket.

18 Szentgotthárdon ezzel meg is szűnt a szerzetesi élet. 1565-ben Miksa király ismét a Szécsieknek adta az ágyúkkal, puskákkal, lőszerrel felszerelt, már teljesen várrá alakított monostort,

19 amely a későbbiekben már castellum néven szerepelt. A szentgotthárdi apáti birtok a dunántúli török elleni védrendszerben jelentős katonai terheket viselt. 16-17. századi birtokosai, a Szécsi, Zrínyi, Ortenburg és Batthyány családok a török támadások ellen is védhetővé építették ki a monostor épületeit.

20 1605-ben Bocskai István vezére, Némethy Gergely Szentgotthárd környékén portyázott. Ezért a castelhim-ot átvették a stájer rendek, és Wolfgang Tieffenbach császári kapitányt nevezték ki parancsnoknak. O a portyázó hajdúk közeledtének hírére aláaknáztatta a várkastély külső védfalául szolgáló középkori templom északi falát, azután kivonult, és felrobbantatta azt. Istvánffy Miklós Históriájában felháborodva írta: „Tieffenbach, aki a gyönyörű és hatalmas templom alapjait már előzőleg aláaknáztatta ... az egész északi részt levegőbe vettette, tönkretéve ezzel a minden részében gyönyörű épület egészét, amelyet a régi magyar királyok létesítettek, most ez a kegyetlen belháború tönkretette, és talán soha fel nem épül."

21