Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Magyarszecsőd, római katolikus templom (C. Harrach Erzsébet, Ivicsics Péter, Lővei Pál, Horler Miklós)

A helyreállítás megkezdése előtt is ismeretesek voltak a templom egységes homlokzatai. A déli és északi homlokzatot enyhén csúcsíves vakárkádokban végződő lizénasor díszíti. A lizénák a déli oldalon nyolc falmezőt képeznek, amelyekben négy félköríves záródású, rézsűs falfülkével kialakított, mai formájában barokk ablak látható. A homlokzat megkutatása igazolta, hogy a vakívsor és a lizénasor a templom építésével egykorú. Bizonyíték erre a falazat szerkezete, a tégla anyaga, a felhasznált habarcs azonossága, sőt az egyes védett sarkokban a külső, középkori simító vakolatréteg nyomai. A homlokzatot lezáró párkány, tehát az utolsó három sor tégla, anyagai alapján barokk kori. Az ablakok feltételezhetően a középkori ablakok helyén vannak, amelyeket a falazat lefaragásával bővítettek a mai méretekre. A bővítést az egyiknél a belső falfestés is igazolja, mert az eredeti keretezést elvágja a mai ablakkáva. A déli kapun kívül még egy körablakot is feltárt a kutatás, amely a déli falban levő falfülkének szerves tartozéka. Az ablak kerete kő volt, amelynek töredéke, váza van meg csupán, felülete teljesen szabálytalan. Az északi homlokzat kilenc vakárkádjának egyikébe, valószínűleg a barokk korszakban, szervetlenül egy ablakot vágtak. Ezt 1969-ben befalazták, a megrongált lizénát pedig kijavították. Az ablak későbbi keletkezését a belső festés is igazolta. A nyugati homlokzatot két lábazatig lefutó lizéna keretezi, amely eredetileg a tetősík irányában folytatódik. A lizénák szélessége a lábazatnál és a párkánymagasságnál azonos, míg a tető vonalát követő keret alsó vonala enyhén íves, helyenként lépcsős. Az oromfal csúcsán levő formák a 19. században a homlokzat elé épített torony építésekor veszendőbe mentek. A homlokzat kialakítása sokkal egyszerűbb, mint a keleti oromfalé, lehetett azonban egy hangsúlyos felépítménye. A nyugati homlokzat része ma a torony. Az ásatásokból a tégla- és a vakolatanyag gondos vizsgálata alapján állíthatjuk, hogy a torony 1873-ban a karzattal együtt épült. A jelenlegi, barokkos vonalú toronysisak 1905-ben került rá, mert a korábbit egy villámcsapás tönkretette. A torony helyreállítása során azonban mégis került elő egy figyelemre méltó részlet. A torony déli és északi oldalát a nyugati falba kötve készítették. A bekötés az eredeti oromfal felületét nem mindenhol bolygatta meg. A tatarozás során került elő a nyugati oromfalon a felső harmadban egy kissé megvésett, nagyon kis kiülésű konzoldíszítés a jelenlegi toronyfal mögött. A konzoltöredékek mindkét oldalon megvannak. A régészeti ásatás toronyalapot kimutatni nem tudott, hiszen a jelenlegi torony téglaalapozásának alsó szintje magasabb, mint a középkori falaké,

14 a hajóban sem talált alapozás nyomaira. Ezért el kell vetni azt a feltevést, hogy hármas ívnyílású kegyúri karzattal kombinált tornya lett volna a templomnak. Ehhez a feltárt posztamenseken kívül több statikai bizonyítékot kellett volna a földben vagy a falazatban igazolhatóan fellelnünk. A nyugati fal keleti oldalán a padlástérben falcsonkokat lehet felfedezni. E falcsonkok és a külső konzoltöredékek között összefüggésnek kellett lennie. A templom tömegképzése és homlokzatainak részletképzése lombard hatású. E területen pedig használatos a homlokzati falra ültetett „harangtorony". A régészeti ásatás bebizonyította, hogy a belső lábazat a nyugati oldalon végigfutott. Később a nyugati bejáratot kivésték ebből a lábazatból a barokk nívóig. E megfigyelés alapján a templomnak a középkori periódusban nem volt ugyanabban az időben egyszerre déli és nyugati kapuja is.