Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Kőszeg, Szent Jakab-templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)

tömbből késsel, vagy más segédeszközzel formázták ki az egyes részleteket, s utána égették ki őket.

73 Hasonló volt meszelésük, színezésük is; a nyers téglafelület eredeti színét éppúgy nem vették figyelembe, ahogy a többi anyagét sem. Mégis, a boltozati figurációk számára szükséges bordák nagy mennyiségére gondolva elképzelhető, hogy az agyag ily módon történő megmunkálása könnyebb és gyorsabb lehetett, mint a kőé. S mivel ez idővel igencsak jól bevált, más épületrészekkel is próbálkoztak. Természetes, hogy egy mérmű vagy egy olyan szobrászati feladat esetében, mint amilyen például egy szentségház volt, az alkotó sokkal inkább szabad kezet kapott, mint egy szigorúan szerkesztett boltozat elkészítésekor. Lényegében arról van szó, hogy a terrakotta használatára nem azért került sor, mert az építők vagy az építtetők valami egészen újat, sajátost akartak produkálni. Egy-egy munkaterületen az égetett agyaggal dolgozó mester valószínűleg azonos volt a kőfaragóval. A monyorókeréki várkápolna kőből készült, kettős címeres zárókövei (53. kép) ugyanazoknak a családoknak állítanak emléket, amelyekről Szentpéterfa kapcsán már beszéltünk.

74 Csácsbozsokról pedig ismerünk olyan boltozatot, amelynek bordaelemei terrakottából, zárókövei ellenben kőből vannak.

75 Mindebből az a következtetést vonhatjuk le, hogy a késő gótikus terrakotta-építészet a mai Burgenland és Nyugat-Magyarország területén nem képviselt a korábbiakhoz képest új, önálló stílust. Kiemelkedő jelentősége elsősorban közvetítő szerepében nyilvánul meg. Formakincsében együttesen jelentkeztek a délnémet eredetű modern térlefedési elvek és az elsősorban III. Frigyes császár udvari művészetből származó, dinasztikus célú reprezentatív törekvések. A hagyományosnál könnyebben megmunkálható agyag feltűnése talán - egy bizonyos területen és csoporton belül - hozzájárult ahhoz, hogy éppen ezek a típusú megoldások váltak kedveltté a 15. század végén. Visszatérve a rekonstruált kőszegi karzathoz, mindenképpen föl kell tennünk a kérdést: ki lehetett az építtető? Ez idő tájt, az 1400-as évek utolsó évtizedeiben csupán Mátyás király építkezéseiről tudunk; hagyományosan az ő nevéhez fűződik a vár nyugati épületszárnyának híres reneszánsz ablaksora.

76 (453. kép, 2. kihajtható melléklet) Egészen bizonyosnak látszik, hogy a Mátyás-féle udvari reneszánsz művészet valóban jelen volt Kőszegen. Erről főleg az északi palotaszárny területén végzett ásatás során előkerült majolikák és velencei üvegek tanúskodnak.

77 Nyilvánvaló az is, hogy a nevezetes ablaksor északi nyílásának festett keretelésén látható motívumok közvetlen budai összefüggéseket sejtetnek.

78 A Budáról ismert - elsősorban homlokzatdíszítő elemeket tartalmazó - terrakotta anyag azonban mind felfogását, mind stílusát tekintve lényegesen különbözik a nyugat-dunántúli emlékektől.

79 Éppen ezért igencsak megfontolandó a kőszegi vár 1960-as évek elején végzett feltárásai nyomán ismertté vált, égetett agyag épületelemek eredetét a Mátyás király által elindított munkálatokhoz kötni. A sajnos nagyon csekély számú, mindössze négy apró töredékről

80 (68.35-38. kat. sz.; 447-449. kép) csupán azt lehet megállapítani, hogy valamikor több (legalább kettő, mert a két keretdarab hornyolt tagolása némileg eltér egymástól) ablakhoz tartoztak, s ezek közül az egyik középosztós volt. Kézenfekvő volna belőlük egy kisebb átalakításra következtetni, mivel azonban a pontos lelőhely és a lelőkörülmények ismeretlenek, további maradványok előkerülésére még lehet számítani. S bár ezek a darabok konkrét formájukat és funkciójukat nézve nemigen vethetők egybe a Szent Jakab-templom karzatának maradványaival, éppen a terrakotta hasonló szellemben történő felhasználása miatt, még-