Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Kőszeg, Szent Jakab-templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)

Talán ezzel egy időben, de még inkább valamivel utána keletkezett a szentély (377, 379, 381. kép), amelynek álló előzményét ez ideig még használhatták. Az olyan részletmegoldások, mint például az apszis rézsűsen falazott ablakai, vagy a délnyugati pillérfő (383. kép) pálcatagos tagolása valójában egy elég késői, a század második felére történő datálást is megengednének. Visszatérve leletanyagunkhoz, a bélletes kapu töredékei (62.1-7. kat. sz., Szerk. Kat.: 62/1.; 393-396. kép) - szoros rokonságban a nyugati kapuzattal

32 (380. kép) - az imént vázolt építéstörténet első periódusába tartoznak, s feltehetően a déli kapu keretelésével azonosíthatók. Az 1964-es falkutatás ezen a helyen csupán egy jelentéktelen ajtónyílás maradványát tárta fel, az áthidalásban látható kőrakás kialakításának módját viszont párhuzamba hozta a nyugati bejárat fölött talált megoldással.

33 Az új, 17. századi déli kapu és a barokk oldalkápolnák miatt a környező falfelület vizsgálata az egykori kőkeret meglétére vonatkozóan természetesen már nem mondhatott semmit. Igen lényeges azonban a fölötte elhelyezkedő ablak mérete. Ez ugyanis a hajó többi ablakával ellentétben nem ül rá az épület külső homlokzatán végigfutó párkányra, s így jóval magasabban kezdődik azoknál. Mivel ezen a felületen nincs szó átalakításról,

34 továbbá az első periódusban még karzat sem készült, a „felcsúsztatásnak" csak egyetlen magyarázata lehet: az, hogy volt alatta valami. A középkori párkánynak ezen a ponton észlelt megszakadását pedig éppúgy indokolja egy korabeli kapu ittléte, mint egy későbbi másodlagos behelyezése.

35 A kapu megmaradt lábazati faragványán (62.7. kat. sz.; 395. kép) mutatkozó erózió kétségtelenné teszi, hogy az egykori kőkeret nem a belsőben állt.

36 Északon - mint már említettük - városi lakóházak voltak. A temető a templomtól délre és keletre feküdt, így a feltételezett kapu talán éppen a Szent Katalin-kápolnára

37 nyílt. Ivicsics Péter rekonstrukciója szerint

38 az előkerült töredékek egy kb. 280 cm belmagasságú, kb. 120 cm széles nyíláshoz tartoztak. (396. kép) Egy ilyen méretű bejárat - figyelembe véve a déli fal szóban forgó szakaszát - jól elhelyezhető a szélső nyugati ablaktól kissé keletre, részben már a későbbi barokk oldalkápolna mögött, ott, ahol a középkori ajtót valójában meg is találták. Timpanonra utaló nyom nem maradt. A kapukeret színezéséről elmondhatjuk, hogy a kiülő tagozatok következetesen fehérre, a homorulatok pedig vörösre voltak festve. Ha a fenti érvelés valószínűnek látszik is, nem szabad elfeledkezni arról a tényről, hogy még mindig nem tudjuk: vajon miért volt szükség a 17. század közepén a déli kapu elbontására. Erre csupán az elkövetkező kutatások deríthetnek majd fényt. A tízszögű keresztelőmedence (62.8-14. kat. sz., Szerk. Kat.: 62/2.; 398-402. kép) töredékes káváján (62.8. kat. sz.) két mérműves motívum között egy Agnus Dei látható. A bárány ma már hiányzó lábával tarthatta a zászlót, amelyre visszatekint. Ez a képtípus a magyarországi romanikában olyannyira elterjedt timpanondomborművekről ismert.

39 A diadalmas Krisztus szimbólumaként elsősorban az apokaliptikus témakörrel állt kapcsolatban, eucharisztikus jelentésében pedig inkább oltárokon, monstranciákon tűnt fel.

40 Keresztelőmedencén való szerepeltetésére ezért tulajdonképpen igen ritka. Lehetséges persze, hogy a további hét, számunkra ismeretlen oldal közül valamelyik szintén figurális kialakítást kapott, s ezáltal az „Isten Báránya" egy bonyolultabb ikonográfiái programba tartozott. Keresztelő Szent Jánossal vagy a Deesis-se\ való kapcsolatában

41 a kereszthalál és a megváltás gondolatköre összefonódhat a kereszté-