Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)
Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jákfa, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)
Igen furcsa azonban, hogy minden igyekezet ellenére sem sikerül azonosítani a rajzon szereplő és a valóságban látott, felmért mezők ábrázolásait, valamint ezek sorrendjét. A meglévő felületek kopottak, helyenként a rajz szintén bizonytalannak tűnik (máshol azonban olyan magabiztos, hogy egyenként jelzi a szőlőszemeket), ráadásul - akkor is, ha csupán a hajóra lokalizált motívumokat veszem figyelembe - mindkét oldalon vannak olyan alakzatok, amelyek a másikon nem szerepelnek. Ezért, azt hiszem a fennmaradt ábrázolás ugyan jó bizonyíték az egykori szentély faragott részleteinek mikéntjére és arra, hogy minden bizonnyal egy, a hajóval azonos periódusban és stíluskörben készült épületrészről volt szó, a homlokzatok esetében azonban bizonytalanságban hagyja a szemlélőt. A hajó két boltszakasszal történő meghosszabbítása a hatalmas keleti apszissal és a hozzá csatlakozó déli sekrestyével, erőteljesen megváltoztatta a templom középkori arányait. (257-261. kép) A túlzott hosszanti méreteket tulajdonképpen csak az épület eredetileg is figyelemre méltó magassága képes ellensúlyozni. Az új homlokzati architektúra ezzel szemben a korábbi déli ablakok vakolatkeretelésére (amelyek az új toldalékon is megjelentek) és talán a torony néhány részletére korlátozódott. Az említett alaprajz két új mellékoltárt tüntet föl, valamint a szószék áthelyezését a déli oldalra. Ezek a változtatások jórészt meg is történtek, feltehetően ezzel függnek össze a barokk oltárok hiányosságai. Egy ponton azonban a terv nem egyezik a mai állapottal. A karzatról van szó, amellyel kapcsolatban a rajz falvastagságú, hangsúlyos pilléreket és falazott lépcsőt tüntet föl. Mivel a korábbi leírások mindvégig kőkarzatról beszéltek, továbbá a bejelölt tartószerkezetek helye eltér a barokk falpillérek vonalától, valószínűnek tartjuk, hogy ebben az időpontban, 1906-ban még állt a középkori karzat. Bontására azonban nem sokkal később sor kerülhetett, hiszen a jelenleg itt található, fából készült szerkezet - stílusát tekintve - megegyezik a századforduló táján készült mellékoltárokkal. Ugyanebből az időből származik a karzatra vezető, elegáns öntöttvas csigalépcső is. A torony, amelynek vakolatát egy belső felirat szerint („Renoválta 1938 VII. Bayer J. Sárvár") a közbülső időszakban is javítottak, a második világháború alatt állítólag megrongálódott, de hamarosan helyreállították. 85 Külső tatarozása - mint már említettem - 1978-ban újból szükségessé vált. Az erről a munkáról fennmaradt dokumentáció költségvetésében 86 a vakolatverés mint önálló tétel szerepel. Ezért csak reménykedni lehet abban, hogy utódainknak hozzánk képest jóval több szerencséje lesz majd. JEGYZETEK 1. A jákfai templom belső kifestésére és utólagos falszárítására 1986-1987-ben, helyi kivitelezők közreműködésével került sor. 2. Vas megye akkori és jelenlegi műemléki felügyelője. 3. A felújítást Dercsényi Balázs, az Országos Műemléki Felügyelőség akkori területi felügyelője irányította. A kivitelező által készített dokumentáció: OMvHT 14690. dok. 4. Erre utaló nyomot ugyanakkor nem találtunk, a rendelkezésre álló, igen kevés idő miatt azonban nem volt módunk alaposabb vizsgálatra. Ezért nem lehet kizárni az esetleges átfaragás lehetőségét, amelyre Szentesi Edit hívta fel a figyelmemet. 5. A helybeli egyházközség erőteljes tiltakozása miatt - az OMF vezetésének hathatós támogatása nélkül - a faragványok bemutatását nem tudtuk elérni.
