Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jákfa, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)

következtetni. Ugyanezt a színvonalat képviseli a jellegzetes patkóíves ikerablak is (263-264. kép), amely - jól látható ez a torony egy 1978 előtt készült fényképfelvételén

37 - a körülötte lévő téglafelülettel együtt másodlagosan helyezkedik el a kváderköves falazatban. Eredetileg bizonyára a torony valamelyik emeleti szintjén volt. A keleti eredetű patkóív, leszámítva a spanyolországi mór vidékeket, az európai emlékanyagban alig fordul elő, hazai párhuzamait pedig egyáltalán nem ismerjük. Szintén különlegesnek számít a torony-előcsarnok ily módon történő hangsúlyozása. Nem tudni, hogy a középkorban volt-e a templomnak nyugati bejárata. A mai barokk kőkeret (268. kép) ugyan biztosan jóval későbbi a középkori téglafalnál, mivel azonban egy elég széles, kétszárnyú bejárathoz készült, nem lehet kizárni azt a feltételezést, hogy a helyén valamikor egy keskenyebb kapu nyílt. Későbbiek a toronyalj további részletei is, ahogy csupán egy átalakítás kapcsán utólag kerültek ide a román kori fejezetek is (60.3-6. kat. sz.; 271-276. kép). Feltételezhető, hogy a kváderfalazás csupán a torony alsó részére terjedt ki, másképpen érthetetlen volna, hogy a legújabb felújítás során miért egyedül ezt a szakaszt hagyták csupaszon, vakolat nélkül.

38 Sajnos falkutatásra itt nem volt lehetőség. Az előcsarnok fölötti tér mindenesetre középkorinak látszik. Mint följebb már szó volt róla, eredetileg két nyílása volt, mert a déli körablakon kívül egy nyugat felé néző, félköríves záródású résablak is megvilágította. Egykori boltozatának lenyomatai a téglafalban még megfigyelhetők. Ugyanennek a falazatnak az alsó szakaszain és az ablak káváiban meszelésnyomokat találtunk. A kis helyiségbe a keleti oldal északi sarkán alacsony, félköríves ajtó nyílik, amely a jelenlegi karzatról nehezen megközelíthető. A középkori templomnak kőből (vagy téglából) készült karzata lehetett. Az 1698. évi Kazó-féle, majd az 1713/14-es Scacchi-féle canonica visitatio jegyzőkönyvei

39 egyaránt beszámolnak róla. Nyilván nem véletlen, hogy a kőkarzatot az épület más középkori berendezéseivel (szószék, oltármenza) együtt említik. Nem lehetetlen továbbá, hogy erről a karzatról közvetlen átjárás nyílt a torony emeleti szintjére. A szakirodalomból, ezen belül is Andrzej Tomaszewski átfogó munkájából

40 nagyjából ismerjük az egyhajós román kori templom imént érintett építészeti tereinek lehetséges funkcióit. Természetesen a jákfai épület kapcsán mindaddig, amíg egy alapos kutatás nem történik, csupán hipotézisként merülhet föl a torony, illetve a nyugati karzat szakrális jelentősége. A fent említett tények alapján mindenesetre nem kizárt, hogy a Ják nemzetség kegyúri templomában ezek a nyugati terek magáncélokat is szolgáltak. Hasonlóan az Osl nemzetség által alapított, az 1230-as években fölszentelt felsőörsi Szent Mihály-oltárhoz,

41 Jakfán szintén működhetett egy ilyen „második szentély",

42 amely alá az alapító temetkezett. A Szent Mihály titulus esetünkben a főoltárra vonatkozik, tehát ha volt még egy liturgikus középpont, ennek más szent lehetett a patrónusa, úgy, mint a württembergi Schwábisch-Hall Szent Mihály-templomában, ahol a toronyemelet kápolnáját Szent Magdolnának ajánlották.

43 A konkrét kérdések föltevésekor derül ki, milyen csekélyek az ismereteink. Nem tudjuk, hogy egykorú-e a torony és a hajó. Ennek ellenére - pusztán a formai és minőségbeli eltérések miatt - megkockáztatnám azt feltételezést, miszerint az építkezést éppen a toronnyal kezdték el, mégpedig azért, mert az alapító saját temetkezőhelyét tartotta a legfontosabbnak. Valószínűleg ekkor még egy nagyvonalúbb és költségesebb templomra gondoltak, s a későbbieknél nagyobb tudású mesterembereket hozattak a nemzetség birtokközpontjába. Nem lehetetlen, hogy a monostor alapítóját nem Teres-