Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jákfa, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)

nál később helyezték a torony alsó szakaszába. Esetükben olyan bimbós pillérfejezetekről van szó, amelyeket egy fő nézetre szerkesztettek, és amelyek - érdekes módon - sokszögű nyaktaggal rendelkeznek. Valójában egyszerű kialakítású, laposan faragott, stilizált növényi formákat mutató, nem különösen kvalitásos darabokról van szó. Méretkülönbségeik javarészt töredezettségükből adódnak. Közülük említésre méltó az északkeleti sarokban látható fejezet (60.3. kat. sz.; 271. kép), amelyen a letört bimbókat koncentrikus vesétekkel kísérő formák között egy már-már alig kivehető emberalak áll. Testének alsó része hiányzik, feje, nyaka, válla és ruházatának némely maradványai azonban még felismerhetők. Kezeiben valamilyen ma már azonosíthatatlan tárgyat tarthatott, karjai mindenesetre a teste előtt helyezkednek el. A vonaldísz a figura jobb oldalán, alul megismétlődik. Az északnyugati fejezet (60.4. kat. sz.; 272-273. kép) abakusza erősen sérült. Amennyire megfigyelhető volt, itt a faragványt úgymond ráültették a toronyalj bejáratának belső vállpárkányára. Talán ezért lehetséges, hogy ebben az esetben a díszített felület oldala is szabadon maradt. Egy apró, a bimbók közé faragott kereszt azonban egyértelművé teszi, hogy ennek a fejezetnek is csupán egyetlen fő nézete volt. Kialakításukat és egész felfogásukat tekintve nagyon közel állnak hozzájuk azok a faragványok, amelyek jelenleg a hajó nyugati falának belső oldalán helyezkednek el, s nem tartoznak semmiféle építészeti összefüggésbe (60.1-2. kat. sz.; 269-270. kép). Az erősen meszelt darabok éppúgy sokszögű nyaktaggal kialakított fejezetek, mint az imént leírtak. A dél fel eső (60.2. kat. sz.) a bimbós típusnak egy olyan változata, ahol a vízszintes abakusz mintegy ráfordul a szélső motívumokra úgy, hogy közben a belső mezőket is kereteli. Szintén egy nézőpontra szerkesztették, középső szakaszán, felül egy kis emberfejjel. A másik fejezeten (60.1. kat. sz.) a két szélső, feltételezhetően töredékes bimbó között egy álló emberi alakot ábrázoltak. Mozdulata és oldalra billenő feje egyértelműen a keresztre feszített Krisztusra utal. A figura összhangban van a faragvány kompozíciójának egészével, széttárt karjai mintegy ráfeszülnek a két kifelé hajló bimbóra. Azáltal is érzékeljük a nem létező keresztet, hogy a kőfaragó - látszólag kitörve az adott keretekből - a szimbolikus formát a külső sík elé helyezte. Az abakusz fölött egy magas homorulattal és vastag lemezzel kialakított vállkő található, amely látszólag idegen tőle. Egyébként a mérések is azt mutatják, hogy a szóban forgó, magas vállkőtől eltekintve a két fejezet méretei megegyeznek. Figyelemre méltó a torony második szintje, amely ugyan belül (feltehetően kívül is) téglából épült, mai külső képével ellentétben mégis teljesen középkori. A padlásként használt kis térből nyugat felé eredetileg a hajó feltárt ablakaival megegyező magasságú, félköríves záródású, rézsűs kávájú résablak nyílt, amelynek csupán a könyöklőjét alakították át egy későbbi időszakban. Belső kőkeretét, ha volt is, a befalazás miatt nem tudtuk tanulmányozni. Igen érdekes, hogy az ablak káváiban - a későbbi, durva padlásvakolat alatt - helyenként elpiszkolódott fehér színű, simított vakolatréteg mutatkozott. Ilyen vakolatot nem találtunk a délre néző, kis körablak esetében, itt viszont megfigyelhető volt a kőkeret. A kőkereten mérműindítás nyomait nem láttuk. Az ablakocska belső káváját egy későbbi időpontban javították. Keskeny és alacsony az a félköríves záródású ajtónyílás, amelyen keresztül ma ez a toronyszint a karzat felől megközelíthető, ráadásul ez a karzat szintjénél legalább 80 cm-rel magasabban van. A nyugatra néző ablak és a falakon körben ki-kibukkanó simí-