Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Vas megye műemlékeinek töredékei 1. - Bevezetés (Lővei Pál)

sonmásai például a Zala megyei kapornaki kolostortemplom tornyának ikerablakain (20-21. kép) találhatók.

49 A középkorban plébániatemplomként szolgáló pápoci épület eredeti bejárata a nyugati karéjban nyílott, kétlépcsős, íves záródású keretét egyszerű kialakítás jellemezte. (592-593. kép) Koppány Tibor helyszíni kutatásait megelőzően nehezen lehetett értelmezni a kápolna többi részleteinek és mai déli kapujának (Szerk. Kat.: 72/1.; 588-591. kép) erősen elütő jellegét. A részletformái és vörös márvány anyaga alapján a 12. század végén kialakult „esztergomi kaputípus"-hoz kapcsolható, gazdag kialakítású kapuzatról azonban kiderült, hogy a 18. században ismeretlen helyről áthelyezett, újrarakott szerkezetről van szó. Feltételezhető a 12. századi eredet a dömölki (Celldömölk) bencés apátság kváderfalú, egyhajós, félköríves szentélyű temploma esetében is. (150-153. kép) A közeli Ság-hegy bazaltjából épült, Magyarországon ritka fekete színével sajátos képet nyújtó épület nyugati oldalához a 13. század közepén utólag épült a torony, ívsoros-lizénás faltagolással és keresztboltozatos toronyaljjal. Eredeti apszisát még később poligonális záródású, gótikus stílusú szentéllyel cserélték fel, amelynek belső falszakaszait csúcsíves ülőfülkék tagolják. A néhány szórvány kőfaragvány (54.1-5. kat. sz.; 154-155. kép) az építészeti maradványok értelmezéséhez semmilyen segítséget nem jelent. Dömölk a Dunántúl olyan viszonylag korai alapítású, csekély vagyonú ún. nemzetségi monostorai körébe illeszkedik, mint az almádi (Monostorapáti), a csatári, vagy még inkább az ezeknél is szegényebb mágocsi, vérteskeresztúri, koppánmonostori, hahóti, babócsai, madocsai, dunaföldvári, jásdi, tatai, telki és murakeresztúri.

50 A csíráikban all. század második felében feltűnő, a 12. században már gyakoribb alapítások során a közös őstől származó családok alkotta nemzetségek vagy ezeknek egyes ágai kegyúri jogon közösen birtokolt, az örökösödés során is osztatlanul hagyott kolostorokat létesítettek saját birtokukon. A gyakran díszesen tagolt templomok, leggyakrabban csekély számú szerzetesnek helyet adó bencés monostorok a nemzetség, a család hatalmi szimbólumai voltak, és az alapítás indítékai között fontos volt ezen épületek temetkezőliely-funkciója is.

51 A 13. század legelején faraghatták az egykori pornói kolostor templomából származó, nagyméretű háromnegyedoszlop-lábazatokat, a hengeres tagozaton körbefutó, váltakozó vörös-sárga színű, fonatos mintával (74.5-7. kat. sz.; 611-616. kép). Ez a díszítésmód meglehetősen egyedülálló a magyarországi román kori emlékanyagban, olyan archaizáló törekvésnek tartható, amely szívesen alkalmaz jóval korábbi motívumokat. A pornói kövek nem kapcsolódnak koruk már korai gótikus vonásokat mutató királyi építkezéseihez, sem a legújabb, késő román stílustendenciákhoz igazodó faragási gyakorlathoz. Sokkal inkább provinciális szemléletű, a fontos központoktól távol eső építkezésről lehetett szó - a monostor a Ják nem Pornó-Jákmonostori főága

52 tagjainak magánalapítása -, amely szívesebben használt fel régi, a korai román korból eredő motívumokat, s ezeket egyéni módon, sajátos ízlés szerint alakította át. Hasonló tudatos archaizálás figyelhető meg Regensburgban a Sankt Jakob ír bencés apátság épületén, és a fonatdíszek, rácsos minták megtalálhatók több Regensburg tágabb környékéhez tartozó templomon, valamint a valamivel távolibb Freisingben is. (A pornói kolostor feltételezett területének 2001 őszén induló régészeti vizsgálata

53 várhatóan segít majd pontosabb összefüggésekbe helyezni a töredékeket, egyben számolni lehet a faragványos anyag bővülésével is; az egyik első lelet, egy fejezettöredék - 74.11. kat. sz.; [619-621. kép] - még felvételt nyerhetett katalógusunkba.) A korai időszakra vonatko-