Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Bük, római katolikus templom (M. Kozák Éva)

vétellel (51.10. kat. sz.) beépítésre kerültek, azóta azonban további 12 db (51.1-9, 51.11-12, 51.26. kat. sz.) került elő a Felsőbüki Nagy-kúria kerítésének falából. Az utóbbiak közül az egyik sarokpillérköteg ép rétegeleme (51.26. kat. sz.; 113. kép). A déli, 18. századi kápolna feletti padlástérben in situ megmaradt egy faloszlopköteg felső része, fölötte a párkánnyal (101. kép); alsó részének pusztulását a barokk kápolna építése okozta. Az északi hajófalon az egyik oszlopköteg a 17. századi szószék kialakításának, a középső az északi kápolna építésének esett áldozatul. A többi oszlopköteget az 1871-ben végzett munkák során bonthatták le, a barokk falpillérek közötti árkádívek kialakításakor; töredékeik ekkor kerülhettek a Felsőbüki Nagy-kúria kerítésébe. Ha ezek a faragványok még a templomon folyó helyreállítási munkák idején kerülnek elő, visszaépíthetők lettek volna. Szerepel az anyagban négy lábazati párkánytöredék (51.27-30. kat. sz.; 114-117. kép), amelyek a templomhajó külső kőlábazatához tartoztak. Funkciójuk megszűnése a 18-19. századi átépítésekkel függ össze. A hajó déli homlokzatán, a kettős barokk falpillér alatt előkerült a román kori bejárat bal oldali kávája és íves záradékának helye. (Szerk. Kat.: 51/2., 118-120. kép) A faragványos anyagban található még a kapu egy jobb oldali részlete, kicsit kopott felülettel (51.31. kat. sz.; 121-122. kép). A kapu béllete három-három falszögletből épült fel; jellegzetessége, hogy függőleges tagozatai fejezetek közvetítése nélkül mennek át a csúcsíves záradék ívbélletébe. A vájatos bélletet egy gyémántmetszéses és egy virágmotívumos, rozettás díszítmény övezi.

25 A faragványok között szerepel egy élszedéssel tagolt borda (51.34. kat. sz.; 125-126. kép), amely késő román jellegű keresztboltozathoz tartozott.

26 A ma álló, késő gótikus szentély bordáit ismerjük (51.45-50. kat. sz.; 142-147. kép), a hajóról pedig a fentebb már említett, írott forrásból tudjuk, hogy még 1697-ben is síkmennyezetes volt; a falon megmaradt vakolatfestés is síkmennyezetre utal. A szóban forgó bordatöredék tehát csak a korábbi szentéllyel hozható kapcsolatba. A gótikus szentély alatt két szentélyalapozás is megmaradt: az alsó félköríves, a felső poligonális alaprajzú. Régészeti megfigyeléseink alapján arra gondolhatunk, hogy a félköríves szentély talán nem épült fel soha. Koncepcióváltozásra utal a hajó déli homlokzatának párkánya is. (102. kép) A sokszögű szentély kialakításakor az északi és a déli oldalon felhasználták a félköríves szentély indítását. A poligonális szentély jó arányú, szépen kialakított, jól igazodik a román kori hajóhoz. A gótikus szentélybe másodlagosan beépített faloszlopkötegek oszlopai egymással 160 fokos szöget zárnak közre, és így talán más rendszerű szentélybe készültek, de nem biztos, hogy már korábban valóban be is építették őket. (98. kép) A bordatöredék a félköríves szentélyalapozás feletti sokszögű szentélyhez tartozhatott. Ha ez így van, akkor a szentély építését a nagy késő román kori építési periódushoz, a 13. század második negyedében folyó építkezésekhez köthetjük.

27 A diadalívnek két eleme került elő, az egyik a szentély alatti, 17. századi kripta falából, másodlagos beépítésből (51.32. kat. sz.; 123. kép), a másik pedig feltöltésből (51.33. kat. sz.; 124. kép). A diadalív oszlopkötege falpillér elé állított, vaskos féloszlopból és a pillér hajó felőli sarkán egy további, karcsúbb negyedoszlopból áll. Az oszlopköteget bimbós kehelyfejezet és tagozott fedlemez koronázza. A diadalív oszlopkötege és az ívindítás mindkét oldalon in situ megmaradt. (99-100. kép) A 17. században a lebontott, román diadalív helyére nem épült fel új; úgy látszik, hogy ekkor csak áthi-