Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Vas megye műemlékeinek töredékei 1. - Bevezetés (Lővei Pál)

kastély 16. századból származó, egyszerű reneszánsz tagolást mutató nyíláskeretei is (61.10-32, 61.35-126. kat. sz.; 333-344, 350-369. kép). A sárvári vár kváderosztású kapujának (639. kép) és a lánzséri (Landsee, Burgenland) várkapu hozzá hasonló, ugyancsak gazdagon kialakított kőkeretének (62. kép) jellegzetesen késői reneszánsz stílusú, egyszerűbb változata egy Sitke-Földvárpusztáról Celldömölkre került kapukeret (53.1-5. kat. sz., Szerk. Kat.: 53/1.; 665-667. kép). Jánosháza ma is a régi erődrendszer falaival övezett, tornyos, egyemeletes várkastélyát középkori udvarházból építették ki. (320-323. kép) Már a nemesi udvarház is három szintre tagolódott. A pince feletti földszinten egy középső folyosóból egyik oldalon egy nagy terem, a másikon két helyiség nyílt. Az első emeleten a folyosó mindkét oldalán egyetlen nagy helyiség helyezkedett el. Az udvarház első említése 1510-ből származik. A kőfaragványok első csoportját négy darab késő gótikus keretkő képezi (61.1-4. kat. sz.; 325-326. kép), az anyag túlnyomó többségét a 16. századból származó, reneszánsz darabok alkotják. Ezek kifaragására akkor került sor, amikor a 16. században, a Choron család birtoklása idején az épületen jelentős bővítési munkákat végeztek. Az 1558-tól birtokos Choron János 1583-ban kelt végrendeletében „fortalitium"-ként említette Jánosházát, s leírta, hogy azt teljesen újjáépítette. Az udvarházat szintenként további két-két helyiséggel bővítették, és a korábbi előcsarnok falait felhasználva tornyot emeltek. Bozsokon a falut birtokló Sibrik család a 16. század végén építtette mára nagyobbrészt elpusztult, késő reneszánsz kastélyát, az „alsó kastélyt", amit - a Sibrikek 1614es évszámú címerkővel keltezett másik bozsoki kastélyától, a „felső kastélytól" való megkülönböztetés okán is - a későbbi tulajdonos családról Batthyány-kastélyként ismer a szakirodalom. Az épület már első formájában emeletesre és legalább egy sarokbástyával épült - ehhez az együtteshez az előkerült oszloptöredékek (94.5-15, 94.17-18. kat. sz.; 90-94. kép) alapján árkádíves, nyitott folyosó tartozott. A 17. század folyamán többször is építkeztek rajta. Ekkor négyszög alaprajzú, emeletes épületként írták le, vizesárok vette körül, kapuja felett torony emelkedett órával. A négy sarkán erődített, reneszánsz várkastélyból jelenleg romosán az északnyugati és a délnyugati torony, valamint a nyugati szárny egy szintje áll. (76-84. kép) Váraink, kastélyaink leglátványosabb, gyakran különleges kőanyagokból, színes márványokból készült kőfaragványai a kandallók. Egy konzolos szerkezetű, 16. századi tüzelőberendezés reneszánsz kőelemei kerültek elő a jánosházi kastélyban (61.5-7. kat. sz., Szerk. Kat.: 61/1.; 327-332. kép), hasonló fűtőberendezés a Veszprém megyei Devecser Choron-kastélyának leletei között ismert.

93 (63. kép) Egy másik, késő reneszánsz, konzolos-pilléres szerkezetű kandalló a kőszegi vár faragványos anyagának fontos darabja (68.94-97. kat. sz., Szerk. Kat.: 68/9.; 464-469. kép). A reprezentatív kastélykandallók legnagyobb szabású Vas megyei példáját a csákánydoroszlói volt Batthyány-kastély őrzi. A stájerországi készítésű, Batthyány-címeres, késő reneszánsz kandalló a mai épületnél korábbi, annak falazatában másodlagosan helyezték el (Szerk. Kat.: 48/1.; 163. kép). Reneszánsz tagolást mutat egy alighanem salzburgi vörösesbarna márványból készült, kandallópárkány töredékeként meghatározható faragvány a bozsoki Batthyány-kastély leletei között (94.1. kat. sz.; 85-86. kép). Az épületek tulajdonosait, építtetőit jelző, újkori címerkövek néhány példája is megtalálható a Vas megyei kőanyagban - egyaránt előfordulnak egyházi és világi épületeken is. Egy a 17. század közepéről való kőtábla a külsővati (Veszprém megye) plé-