Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)
Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jánosháza, Erdődy-Choron-kastély (M. Kozák Éva, Simon Zoltán)
A Jánosházához közel fekvő, Veszprém megyei, devecseri Choron-kastély kéttraktusos épületének felső' szintjén a szobákat kőből faragott konzolos kandallókkal fűtötték. 45 (63. kép) A jánosházi kastély kandallójához, mind szerkezetében, mind faragványos elemeiben közel áll egy devecseri sarokkandalló. Másodlagos helyen találták, de eredeti helyét is sikerült meghatározni. A párkány itt hármas tagolású, és a képszék díszítetlen, míg a jánosházi kandalló párkánya kettős tagolású, és a képszéken rozettadíszítést alkalmaztak. A devecseri párkányt lépcsőzetesen egymás fölé helyezkedő konzol tartja a jobb oldalon, Jánosházán egy-egy konzol szerepel, melyek közül a jobb oldali hasonló lehetett a devecseri bal oldali darabhoz. A konzolok megmintázása a két helyen több hasonló vonást mutat. Devecserben a konzolt alátámasztó pilaszter díszítetlen, Jánosházán ennek sajnos töredéke sem maradt meg. A devecseri kandalló készítési idejére utal a kastély egyik reneszánsz bejáratának szemöldökén megmaradt, 1526os évszám. 46 Az udvarházat Choron András nyilván ekkor bővítette és építette át várkastéllyá; az épület művészi színvonala megközelíti a palotaépületek mértékét. A jánosházi kandalló a kastély legértékesebb, megmaradt, faragott részlete. Készítési idejét, és segítségével az épület első reneszánsz átépítésének idejét az 1520-as évekre tehetjük, amikor Erdődy Péter az udvarházat reneszánsz stílusban igényesen átalakíttatta. Az 1558-tól birtokos Choron János 1583-ban kelt végrendeletében „fortalitium"ként említi Jánosházát, s leírja, hogy azt teljesen újjáépítette saját költségén. Az újabb építkezés tehát az 1558-1583 közötti időben zajlott le. Ekkor a nemesi udvarházat nyugati irányban szintenként további két-két helyiséggel bővítették, kő alapozással, téglából. Az udvarház előtti előcsarnok is átépült, falait felhasználva tornyot emeltek. Az előcsarnok falát megtartva, a toronyban új lépcsőházat, feljáratot alakítottak ki. Az új épületszárny ablakrendszere alkalmazkodott a már meglévő, keleti épületszárny ablakaihoz, itt is reneszánsz kőkereteket helyeztek el. Az új terekben cserépkályhákat építettek. A régi és az új részen is gerendás famennyezeteket alkalmaztak, kivéve az új földszinti részt és a pincét, amelyeket beboltoztak. Minden valószínűség szerint a vöröses homokkő faragványok a kastélybővítés során készült épületrészhez tartoztak. A faragott kőanyag harmadik és egyben számban legnagyobb csoportját alkotják ezek a vöröses homokkőből készült részletek. Az eddig regisztrált anyagban összesen 76 darabot sorolhatunk ide. 47 A vöröses homokkő faragványok közül mindössze egy darab származik a 17. századi épület alatti betöltésből, 13 darab a 17. századi melléképületből, másodlagos befalazásból került elő, egy darab a kastély első emeleti nyugati helyiségének délkeleti szögletében talált, befalazott kürtőnyílás betöltéséből származik, és a kövek zöme, 61 darab a főhomlokzat ablakkereteiben volt. Már a 17. század eleji átépítésnél megszüntettek vöröses homokkőből készült, reneszánsz részleteket. így lebontottak egy konzolos kandallót (61.34. kat. sz.; 347-349. kép); ajtó és ablakkeretkövek, küszöbkő jelzik, hogy nyílásokat is átalakítottak, ezek a keretkövek később falazóanyagként kerültek felhasználásra. A 19. század elején az emeleti ablakok könyöklőmagasságát megváltoztatva, a faragott keretkövek jelentős részét lefaragták, így többnél ma már a profil sem határozható meg. A faragott kövek általában nem maradtak meg a helyükön. A 19. századi átépítést követően egyetlen ajtókeret sem funkcionált már eredeti helyén, új, nagyméreté' bejáratokat alakítottak ki.
