Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jánosháza, Erdődy-Choron-kastély (M. Kozák Éva, Simon Zoltán)

darabja. A kő eredeti helyét az épületen nem ismerjük. Megemlítenénk egy hasonló példát a szlovákiai emlékanyagból, nevezetesen a bártfai (Bardejov) városháza keleti homlokzatán lévő előcsarnok nyílásának keretén lévő, kötélmotívumos faloszlopot. A városháza előcsarnoka az 1505-1509 körüli időben készült.

29 Talán Jánosházán is az előcsarnokban helyezkedett el a faloszlop a 16. század első reneszánsz építkezése nyomán, de erre vonatkozóan eddig semmilyen bizonyítékot nem ismerünk. A kötélmotívum alkalmazása a magyar anyagban máshol is feltűnik. A budai várban egy erkélykonzol oldalán és egy vörös márvány konzoltöredék közepén találjuk.

30 A Buda melletti nyéki királyi nyaralóban az egyik frízrészleten keretdíszként alkalmazták a motívumot.

31 A baranyai Máréváron kismérető, finoman faragott konzol közepén csavart kötél motívumot alkalmaztak.

32 A fehér homokkőből készült faragott kőanyag külön csoportját alkotják a fűtőberendezéshez, kandallóhoz tartozó faragványok (61.5-8. kat. sz., Szerk. Kat.: 61/1.; 327-332. kép). Az első emeleti főszinten, a folyosóról nyíló keleti oldalon lévő helyiség délkeleti szögletében a vakolat leverése során egy sarokkandalló maradványait tárta fel a kutatás. (324. kép) A déli falon a falszöglettől 63 cm-re, a padlóvonaltól 135 cm-re egy 28x18 cm-es nagyságú, lefaragott konzolcsonkot leltünk; felette a kőfal felülete átégett. A középkori alapvakolat feletti, finom felületű, kissé szürkés tónusú vakolat a nyílásba besimul, és ebbe helyezték be a konzolkövet. A felső, 19 századi, sablonnal léstett, a 18. századi barokk és végül egy kalapáccsal bevagdalt, sárga vakolatot leverve előtűnt a „bb" monogrammal (feloldását nem ismerjük) jelölt téglával berakott kandalló körvonala. A téglabefalazásban két, 110x20 cm, illetve 48x18 cm nagyságú, faragott követ helyeztek el, profiljukkal befelé fordítva. A befalazást kibontva kiderült, hogy az udvarház kő falazatába vágták be a kandalló helyét, amelynek kialakításához téglát is alkalmaztak. A másik konzolnak csak a helye maradt meg a keleti falon, ezt ugyanis nem faragták le, hanem kiemelték a falból. A kandalló belső síkja 33 cm-re mélyül be a külső síktól mérve. A belső fal végig erősen átégett. A kürtő kivezetésének nyílását a 15. századi, gerendás famennyezet gerendájába vágták be, ez ma is jó állapotban látható. (Megjegyezzük, hogy a helyiség egészét már nem ez a régi gerendázat fedi, az eredeti gerendákat időközben kicserélték.) A kandalló befalazásából végül négy faragott követ emeltünk ki, két konzolt, egy kandallófríz-töredéket és egy ajtószárkövet (61.5-7., 61.28. kat. sz.; 327-331, 341-342. kép). A konzolköveket vastag meszelés fedte, ez még a falba kerülésük előtt került a faragványokra. A fenti faragványok egyértelműen a kandallóhoz köthetők, kivéve az ajtószárkövet, de az is ugyanezen helyiség bejáratához tartozhatott. A kőanyag rendezése, felmérése folyamán a reneszánsz kandallóhoz még két követ tudtunk kapcsolni: egy záró párkányelemet és egy fríztöredéket (61.8. kat. sz.). Az előbbi a kaputorony betöltéséből, az utóbbi a 17. századi melléképületből, másodlagos befalazásból került elő. A koronázó párkány profilja két kimatag közötti lemeztagozatokból áll.

33 A kandallófrízt körbe foglalt, négyszirmú rozetta díszítette; a két töredék segítségével kíséreltük meg kiszerkesztését. A rozettadísz motívuma a dalmát reneszánsz építészetben a 15. századtól terjedt el, és különböző formákban nyomon követhető a 16. század végéig. Mátyás király korában nálunk is sok dalmát mester működött közre az építkezéseken, ekkor érkezett el hozzánk is ez a dísz.

34 A sarokkandalló nagyon fontos eleme a két megmaradt konzolkő. Gazdagon faragott darabok, melyeken a reneszánsz díszítő elemek jellegzetes motívumait alkalmaz-