Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jákfa, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)

A hajó jelenlegi fiókos dongaboltozata a Batthyány-vizitáció alapján 1756-ból, a Szily püspök idején készült későbbi jegyzőkönyv szerint viszont 1750-ből származik.

77 A diadalíven lévő egykori felirat szövegét ugyan mindkettő közli, az egykori kronosztikon jelölése azonban hiányzik: „Sancte Michael Princeps Colestis exercitus Patrone noster Benigne in nos respice et Favoribus Tuis pie ubique nos protege."

78 Az elkészült boltozat fölé új tetőszerkezet került. Konkrét adatok nem hitelesítik, tehát nem tudom, hogy 1745-ben vagy az 1750-es években történtek-e a külső homlokzatokon megfigyelt átalakítások. Gondolok itt mindenekelőtt a déli homlokzat ma is működő barokk ablakaira, a koronázópárkány kiülő tagozatainak utólagos beillesztésére és a torony legfelső szintjének kialakítására. A torony talán még a törököt követő időkben komolyabb károsodást szenvedhetett, felső szintje talán le is omlott. Nem tudni, hogy a helyreállítás milyen magasságot érintett, mindenesetre az egyik román kori ikerablakot a toronyalj déli falazatánál újból felhasználták. (263-264. kép) A toronyalj feltehetően új téglaboltozatának elkészültekor - a kőkeretes kapuval együtt 1745-ben - a megszüntetett déli vagy nyugati kapuzat egykori fejezeteit (60.3-6. kat. sz.) - valójában csupán díszként - mai helyükre illesztették. Bizonyos azonban, hogy az egész templom kvalitásos belső berendezést kapott.

79 1758-ban már készen volt a gazdag faragású, már-már rokokó jellegű főoltár, amelynek középső táblaképe Szent Mihály arkangyalt ábrázolja. Eredetileg hat szobor díszítette: fölül két angyal, kétoldalt Szent Péter és Szent Pál, valamint Szent Julianna és Szent Erzsébet. Ez utóbbi két figura ma már nincs meg. Az északi mellékoltáron a Szent Szűz fa szobra volt látható Szent József és Szent István protomártír társaságában.

80 A déli mellékoltár szétszedett darabjai jelenleg a hajó északi oldalfalán láthatók. A fából készült alkotás Krisztust ábrázolja a kereszten, alatta pedig önálló posztamenseken Máriát és Ev. Szent Jánost. Magdolna alakja sajnos már hiányzik.

81 A szószék eredetileg az északi fal nyugatról számított második pillére előtt állt az ide vezető 18. századi szószékfeljáró helye a sekrestyében még ma is megfigyelhető. A hajó padsorai szintén ezzel a berendezéssel együtt készültek.

82 Az 1857-es évszámú kerítést kivéve 1906-ig a templomon nem folytak nagyobb munkálatok. Ekkor az egyházközség az épület jelentős mértékű bővítésére szánta el magát. Ennek esett áldozatul a még középkori állapotában fennmaradt szentély. A Vas megyei Levéltár őrzi a felújításhoz készült tervrajzokat, Müller Ede szombathelyi építész munkáját, amelyre a végső engedélyt a főszolgabíró csak 1907-ben adta meg.

83 E dokumentumok sajnos az eredeti szituáció felmérését nem tartalmazzák. Ez különösen fájdalmas azért, mert ismerünk egy 1818 körül készült rajzot, amely éppen az épület középkori részleteit tünteti föl. (277. kép) Ez a Mednyánszky Alajos hagyatékából előkerült lavírozott tollrajz

84 - első ránézésre úgy tűnik - részletesen mutatja az ívsoros párkány faragványait. A lap alsó feliratából kiderül, hogy a legtöbb ábrázolt íves mező (36 db; az egyes kövek határai bizonytalanok) az akkor még álló és bizonyára íves formájú szentélyről származik, a két hajófalon pedig csupán 12, illetve 14 mezőt tüntet föl. Igaz, hogy a két belső fejezet mellett a toronyaljban látottak közül is csupán kettőt rajzol le. Mégsem zárható ki, hogy a 20. század elején még néhány, a lebontott szentélyből kikerült kőtöredéket elhelyeztek a párkányzónában. Ez különösen a déli homlokzat olyan darabjaira lehet igaz, amelyek a többitől elszakadva, önállóan jelentkeznek a téglafalban (60.35-38. kat. sz.; 314-319. kép, 1. kihajtható melléklet).