Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jákfa, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)

A DÉLI ÉS AZ ÉSZAKI HOMLOKZAT EGYKORI ÍVSOROS PÁRKÁNYÁT ALKOTÓ FARAGVÁNYOK Az egyszerű kidolgozásmód és általában a nem túl igényes megformálás az oldalhomlokzatok ívsoros párkányát alkotó faragványokra szintén jellemző (60.7-38. kat. sz.). Esetükben ugyanis - bár a felületek erősen sérültek, különösen az északi oldalon - a fejezetekhez hasonlóan nem lehet kiemelkedő művészi színvonalról beszélni. Egyedül a patkóíves befoglaló formák azok, amelyek némiképp utalnak a toronyalj bejáratára, illetve az ikerablakra. Maguk az egyes elemek elég hevenyészettek, a keretek tagozatlanok, a mezők szabálytalanok. Az egyes ábrázolások körvonalai sokszor suták, primitívek. Ezeket a jellegzetességeket tekintve, tőlük teljesen eltér a délnyugati sarokdarab és a mellette, keletre lévő elem (60.21-22. kat. sz.; 294-297. kép). Már abban is különböznek társaiktól, hogy nem tartozik hozzájuk fogrovat. Mezőik félkörívesek, keretelésük elszedett, faragásuk tisztább, ábrázolásaik könnyedebbek. Bizonyára egy jobb tanultságú, ügyesebb kőfaragó keze munkáját dicsérik, talán éppen azét, aki a déli homlokzat kőkeretes ablakát készítette. A fogrovat hiánya - ha ugyan nem egy későbbi időben tűnt el róluk - persze az épületen belül más elhelyezést is indokolhatna. Mivel azonban az utólagosan visszafalazott párkánykövek egyikéről sem tudjuk egészen biztosan eldönteni, hol állt eredetileg, egy ilyen kérdésföltevés eleve értelmetlennek tűnik. A díszes mezőkkel kialakított ívsoros párkány számos példája ismert Nyugat-Franciaországból (pl. Poitiers, Aulnay, Civaux, stb. - 12-13. század). A díszítésmód a 12. század végétől a német romanikában is elterjedt. A jákfai déli homlokzat nyugatról számított második faragványán (60.22. kat. sz.; 296-297. kép) megjelenő, feltehetően a palmettamotívumból származó, szétterülő leveles növényi forma analógiája több bajorországi homlokzaton is felfedezhető. így például a regensburgi Sankt Jakob-templom északi kapuja melletti vakárkádban (1180 körül),

56 Bad-Reichenhall plébániatemplomának déli apszisán (1181-1224),

57 vagy a bambergi Fiirstenportal-on (1237 előtt).

58 Az ún. golyós vagy gömbös mezők egyszerűbb változata szintén jelen van Bambergben, az Adamspforte fölött.

59 Golyókkal kombinált keresztábrázolás fordul elő Elzász vidékén, Willgottheimben (a 12. század utolsó negyedében), a jakfáihoz nagyon hasonló, koncentrikus ovális vonalrendszer pedig Murbachban, a bencés kolostortemplom szentélyén.

60 Az állatmotívumok alkalmazása valójában általánosnak mondható, éppúgy, mint a Jakfán szintén szereplő rozettamintáé. Itt jegyezzük meg, hogy e díszes párkányok előzményeként talán a hazai emlékanyag is szolgáltathat némi támpontot. így mindenekelőtt arra a székesfehérvári prépostsági templomból származó, növényi elemek között keresztet ábrázoló, valamint egy másik, fonatos kerettel kialakított, két egymással szembeforduló madarat mutató töredékre gondolunk, amelyeket a szakirodalom már régóta egy ívsoros párkány részeként tart nyilván.

61 Az analógiák tekintetében érdemes felhívni a figyelmet a svábföldi-württembergi terület néhány templomára (Weinsberg, Keresztelő Szent János-templom; Brenz: Szent Gál-templom; Schwäbisch-Gmünd: Evangélista Szent János-templom; Murrhardt: Walderich-kápolna), ahol a Jakfán is megfigyelhető állatalak-, kereszt-, fej- és palmetta-formák együttesen és a jakfáihoz némiképp hasonló megfogalmazásban fordulnak