Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jákfa, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)

A HOMLOKZATOK HELYSZÍNI VIZSGÁLATAINAK EREDMÉNYEI Az 1987-ben készült homlokzatfelújítás a torony kivételével a teljes külsőt érintette. A hozzáértés nélkül végzett vakolatverés után a következeiket lehetett megállapítani. A hajó építőanyaga - a torony bemutatott földszinti homlokzatával ellentétben tégla. A felhasznált téglák jellemző méretei: 27x14,5x4,5, 27,5x15x4,5, 27,5x14,5x5 cm. A középkori szakasz feltehetően csak 15 méter hosszú volt, amelyet később 8,5 méterrel kelet felé megtoldottak. A falcsatlakozást a bővítés akkor frissen elkészült vakolata miatt sajnos már egyik oldalon sem tudtuk alaposan megvizsgálni. A déli homlokzaton három félköríves záródású, rézsűs kávájú résablak került elő. (259, 266-267. kép) A feltűnően magasan elhelyezkedő ablakok közül csupán a keletre eső kőkeretes, a másik kettőt a falszövettel egy időben téglából és vakolatból alakították ki. Méreteik egyébként megegyeznek. A homokkő kőkeret nem ugrik a falsík elé, egy keskeny, mélyített szegélyhez kapcsolódó, íves homorulattal tagolt, amelyet befelé a káva széles rézsűje egészít ki. A többi nyílásnál - mivel sajnos a külső felületeket ok nélkül lecsupaszították - már csak a káva fehérre meszelt, kétrétegű vakolatát lehetett megfigyelni. Ezek a belső síkon megszakadnak, feltételezzük tehát, hogy maguk a résablakok belül kisebb kőkerettel rendelkeztek. Az ablakokhoz tartozó középkori téglafalazat az alsó részeken egységes, habarcsa sárgás, Rába menti kaviccsal kevert. A jelenlegi nagyobb ablakokat akkor alakították ki, amikor ezeket a korábbiakat megszüntették. A déli kapuról szinte alig tudhattunk meg valamit. Eredetileg a homlokzat nyugati szakaszán, a középső ablaktengelytől kissé balra helyezkedett el. Befalazásának téglái és habarcsa megegyezik az imént említett, másodlagos ablakkialakítás építőanyagával. Az alsó részeken mindkét oldalon belebontottunk a befalazásba, már csak azért is, mert a keleti kávánál egy függőleges helyzetű homokkő darab mutatkozott. A látványos eredmény azonban elmaradt. A teljesen lefaragott felületű töredéken kívül a nyugati oldalon találtunk még egy lábazati elemet, továbbá az egykori kapubél let függőleges tagozatainak téglából kifalazott fészkét, ezen túl azonban semmi megfoghatót. Igaz, sem lehetőség, sem anyagi fedezet nem állt rendelkezésünkre a munka folytatására. A befalazás jövőbeni teljes kibontása még bizonyára szolgálhat meglepetésekkel. A környező téglafalat tekintve a feltehetően félköríves lezárású kapu egyidős a déli homlokzattal. Az egykori kőkeret szabályos téglasorokkal kialakított helye, illetve a kaput szorosan körülvevő lábazat jelenléte mindenesetre arra utal, hogy az eredeti béllet nem vagy csupán néhány centiméterrel ugrott a külső falsík elé. Előépítményről tanúskodó lenyomatot szintén nem találtunk. A déli kapu befalazásának íve fölött kb. 3CM-0 cm-re látható az a konzolsor, amelyet korábban már említettem. A négy, egymástól teljesen eltérő formájú, téglány alakú kis kőkonzol közös jellemzője, hogy kívül felhajló peremük van, amelyekhez belül vízszintes felületek csatlakoznak. (265. kép) Az így keletkezett mélyedés minden bizonnyal valamiféle fából készült, vízszintes gerenda alátámasztására szolgált. Ezeknek a daraboknak a középkori falazattal való egyidejűsége kérdéses. A nyugatra eső szélső konzol mellett kelet felé egy kb. 60 cm hosszú, látszólag indokolatlan falelválás mutatkozik, de a falszövet szabálytalansága a szélső keleti konzol körül is megfigyelhető. Természetesen hasonló rendellenességek akkor is jelentkezhetnek, ha a szóban forgó tartóelemek még az első koncepció részét képezték. Ezeket ugyanis az építkezés során