Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jákfa, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)

nyílása egy nyugat felé néző, kisméretű ovális ablak. Ez az eddigieknél jóval magasabb toronyemelet falazott zárópárkánnyal rendelkezik, egy időszakban tehát szintén a to­rony legfelső szakasza lehetett. A hajó tetőzetének egykori, valamivel a jelenlegi fölé emelkedő gerincmagasságát jelzi a keleti toronyfalon megjelenő oromfalmaradvány. A legfelső szint a többinél jóval gazdagabb, a kétrészes koronázópárkányt mind a négy oldalon egy-egy tagolt, lábazattal és fejezettel kialakított, keskeny kiülésű falpillér ta­golja. A falmezőkben a szentély ablakaihoz hasonló nyílások találhatók, a körbefutó vakolatkeret ugyan hiányzik róluk, megvannak azonban azok a zárókövet és vállpár­kányt imitáló díszítőmotívumok, amelyek a szentély és a déli sekrestye esetében is megfigyelhetők. A toronysisak falazott, nyolcszögű gúla, amelynek levágott felső sza­kaszához csatlakozik a fémborítású talapzaton álló kereszt. Feltétlenül említésre méltó a toronyalj déli szakaszán látható, kőkeretes, román ko­ri ikerablak. (263-264. kép) Jelenleg a fal középső tengelyében helyezkedik el, homok­kőből faragott, középső osztója hiányzik. Külső oldalának elszedett felületén már-már alig felismerhető, félgömbökre emlékeztető, de azoknál kisebb, talán eredetileg gyé­mántmetszéses díszítőmotívumok tagolják. Sajátosnak tűnik az a megoldás, mely sze­rint a kőfaragó a félkörívek helyett - a főhomlokzati nyíláshoz hasonlóan - patkóíve­ket alkalmazott, legalábbis a két oldalsó szárkőhöz csatlakozó ívindítás erre utal. A nyeregtetővel fedett és palával burkolt, nagyméretű hajótest szélesebb ugyan a toronynál, a látványt mégis ez utóbbi uralja. Az oldalhomlokzatoknak - egyébként a tornyon láthatóhoz hasonló - kétrészes kőlábazata van, amelynek a síkból kiülő alsó kősorát egy negyedköríves elem kapcsolja a falazathoz. A homlokzatot az eresz alatt háromtagú főpárkány zárja. Az egyszerű homlokzati díszítés a falfelületeken látható, dörzsölt szürke vakolatot a sarkokon a párkány alsó szakaszába futó, vele együtt fehér­re festett, függőleges simított sávokkal kereteli. A belső megvilágítás a déli oldalon nyíló négy nagyméretű, félköríves záródású ablakon, valamint tőlük keletre egy kisebb körablakon keresztül történik. Az északi fal teljesen zárt. Az ablakok sima, szintén fe­hér keretelése vakolatból készült, jellegtelen 20. század eleji díszítőmotívumokkal. Már első pillantásra föltűnik az a négy, jelenleg funkció nélküli kis konzol, amely a dé­li homlokzaton, egymástól nagyjából egyforma távolságra helyezkedik el. (265. kép) A félköríves záródású, nyújtott formájú szentély valamivel alacsonyabb a hajónál, külső részletformái és két ablakának kialakítása teljesen megegyezik a hajón látottak­kal. A jelenlegi architektúra szempontjából nyilvánvaló összefüggés van továbbá a szentély és a déli homlokzat keleti szakaszához kapcsolódó, nyújtott négyszög alapraj­zú sekrestye, valamint a belőle közvetlenül az apszisba vezető, külső tömegében is hangsúlyos, íves átjáró között. Az északi oldal középtáján áll a másik, közel négyzetes formájú tömegként jelent­kező sekrestye. A hajó nagy magasságához viszonyítva alacsonynak tűnő, párkány nél­küli épületrészt ma bádoglemezekkel borított, észak felé kontyolt nyeregtető fedi. A keleti oldalon még tanulmányozható a helyenként kibukkanó tégla építőanyagot el­fedő egyszerű architektúra, amely az itt még höbörcsös vakolatú falfelületek szélein és a párkány helyén keskeny, simított kereteléseket alkalmazott. Ugyanitt fennmaradt egy ezzel a vakolattal összefüggő, kiálló szegélyű, szalagtagos kőkerettel és könyöklőpár­kánnyal rendelkező ablak is.

Next

/
Thumbnails
Contents