Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Vas megye műemlékeinek töredékei 1. - Bevezetés (Lővei Pál)

festette ki, aki a falakon több jelentős savariai kőemléket is megörökített.

23 (13-15. kép) Szily János kérte fel a pesti egyetem első régészprofesszorát, Schoenwisner Istvánt Savaria római történetének és kőemlékeinek 1791-ben megjelentetett feldolgozására is.

24 (6, 16-17. kép) A rómaiak hagyatékának egyik jeleként a római Pannónia provincia (pontosabban provinciák) neve a későbbi korokban is ismert maradt, ha a római hagyományok területi vonatkozásaitól többé-kevésbé el is szakadva - a középkorban például, amikor nem túl gyakran használták, az egész Magyarországot értették alatta.

25 A későbbi szóhasználatban időnként szerepet játszhatott az is, hogy a mai, újkori - a török hódoltság óta használt - magyar Dunántúl elnevezés egy az akkori főváros, a Duna túlpartján fekvő Pozsony felőli szemlélet eredménye,

26 ami a török kor múltával egyébként megfelelt a Pest, illetve Alföld központú szemléletmódnak is, de például Ausztria-Németország felől nézve érthetetlen és nehezen is fordítható, magyarázható. így Valter Ilonának Burgenlandban megjelentetett könyve Nyugat-Pannónia („Westpannonien") meghatározással tárgyalja az Alpokaljától a Balaton nyugati végéig terjedő terület, a középkori Mosón, Sopron, Vas és Zala határvármegyék, valamint a határral nem érintkező Győr vármegye nyugati része román kori egyházi építészetét,

27 elkerülve ezzel a középkor szempontjából egyaránt anakronisztikus, újabb kori Dunántúl, illetve legújabb kori Burgenland megnevezés használatát, nem kevésbé anakronisztikusán felélesztve és átértelmezve ugyanekkor egy ókori névhasználatot. A földrajzi lehatárolás jogosságát ugyanakkor a számbavett emlékanyag igazolta: az azonos megrendelői kör, építési anyaghasználat és technika, hasonló stíluselemeket mutató díszítésmód és motívumkincs alapján egy több megyére kiterjedő, nagyobb országrész művészetföldrajzi összefüggésrendszerére mutatott rá a szerző.

28 A mai burgenlandi szemléletmód sajátosságának jeleként a borsmonostori (Klostermarienberg) ciszterci kolostor, tárgyi anyagában a mai Burgenland és a nyugat-magyarországi határszél kolostoraira figyelő, apparátusában azonban az egész középkori Magyarországra kitekintő, jubileumi kiállításának címében a pannóniai térség („pannonischer Raum") egyaránt jelölte mindkét területet.

29 Valter Ilona könyve először érvényesített egyfajta régiós szemléletmódot a nyugatmagyarországi terület építészeti emlékanyagának áttekintésében - a művészetföldrajz ilyesfajta jelentkezése esetében egész építészet- és művészettörténeti kutatásunk is csak kevés előzményre hivatkozhat. A magyarországi művészettörténet és műemlékvédelem korai időszakában, a 20. század elejéig, az első két tudós generáció számára az emlékek átfogó számbavétele volt az elsődleges feladat: Ipolyi Arnold, Rómer Flóris, Henszlmann Imre 19. századi erőfeszítéseinek is egyfajta összegzését jelentette Gerecze Péter országos katalógusa a műemlékek helyrajzi jegyzékével és irodalmával.

30 Ennek megjelenésével egy időben látott napvilágot az első olyan művészettörténeti munka, amelyben a topográfus Divald Koméi egy régiószerűen elkülönülő földrajzi terület, a felvidéki Szepesség művészeti sajátszerűségeit, a környező vidékektől való elkülönülésének mértékét is ábrázolta.

31 Az ő nyomdokain haladva kapott hangsúlyt a későbbiekben egyes északi, északkeleti területek művészetföldrajzi egységként jelentkező, bizonyos fokú különállása a 14. századtól kezdődően - elsősorban a már említett, németekkel betelepített Szepességre, valamint a szomszédos Sárosra vonatkozik ez.

32 Sok szempontból önálló művészetföldrajzi egységként jelentkezik Erdély is, ahol mind a betelepített szászság, mind a magyar székelység építészeti és művészeti hagyatéka egyéni vonásokkal is színesíti a középkori magyarországi művészet történetét - az