Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Celldömölk, középkori bencés apátsági templom romjai (Kozák Károly, Lővei Pál)

te két nagyméretű kvádersor közti öntött falazat. A hajó eredeti bejáratából csekély ma­radvány még megfigyelhető. A hengertag által keretezett, eredetileg félkörös ívmezőt pedig minden bizonnyal dombormű díszítette, hasonlóan a csempeszkopácsi r. k. temp­lom díszkapujához. A hajó nyugati homlokzata előtt álló, román kori toronyról kétségtelenül megálla­pítható, hogy később építették, mint az ugyancsak román kori templomot. Építésének korát a 13. század dereka tájára teszik. 13 A boltozat formai és szerkezeti vizsgálata, va­lamint a déli oldalon még jól kivehető, lizénás, ívsoros párkánnyal lezárt homlokzat a korhatározás helyességét bizonyítja. E templom, s főleg a torony építése a Dunántúlon folyó, 12-13. századi bencés építkezések közé sorolandó, és kis méretei ellenére felfe­dezhető kapcsolata Lebennyel, Pannonhalmával és Jakkal a nagyobbak közül, a kiseb­bek közül pedig a Baranyainé által már említett Szent György-hegyi, Szent Kereszt tiszteletére szentelt templommal, amelyet ugyancsak a bencések építettek. Még egy 13. századi építménnyel mutat igen erős kapcsolatot a torony. A győri püspöki palotában levő úgynevezett menekülőfolyosóval, amely egy éppen olyan falban felvezető lépcső, mint amilyen a celldömölki középkori templom tornyában felvezet az emeletre. Ezt a szerkezeti megoldást hazai viszonylatban a 13. századra jellemző építészeti részletnek tartjuk. Az említett két építmény között azonban a falszövet, az építőanyag, a morzso­lódó felületű bazalttufa (amelyet minden bizonnyal közös helyen, a Sághegyen bá­nyásztak) és a sötét színű, szabályos alakúnak mondható kövek között vakító fehérnek tűnő, mészdús habarcs hasonlósága - az említett lépcsők szerkezeti azonossága mellett - kétségtelenné teszi a szoros kapcsolatot. Elképzelhető, hogy ugyanaz a műhely dol­gozott mindkét helyen. 14 A torony építési idejéül ilyenformán elfogadható lenne az alapítási évként is emlí­tett 1252, ha azt bizonyító erejű adat, oklevél támasztaná alá. Mindenesetre alapítási időként nem fogadható el semmiképpen sem ez az időpont, mert a torony építése előtt már állott a félköríves szentélyű templom, amelyről feltehető, hogy a 12. században épült. Alaprajzi elrendezése, a toronytól elütő falszövete, a falrakás módja - amelyben még halszálkás falszövet is található - nem zárja ki ezt a lehetőséget. Itt említjük meg azt a hagyományokra támaszkodó adatot, amely szerint a dömölki apátságot II. vagy III. Béla alapította volna. 15 Hasonló adat régebbi szerzőknél is előfordul. Amint a fen­tiekből látjuk, az épület vizsgálata nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a hagyomány­nak van valami történeti magja, legalábbis az, hogy a templom építése az egyik emlí­tett király idejében történt. A templom méretei ugyan némileg ellene mondanak annak a lehetőségnek, hogy királyi alapítású a monostor. Természetesen a kérdés nyitva áll, és még számtalan lehetőség mutatkozik a kutatás számára. Feltehető ugyanis többek között az is, hogy a hagyomány által említett király IV. Béla, aki a tatárjárás után ado­mányaival segítette az apátság, legalábbis a feltehetően 1252 táján épült torony felépí­tését, amelynél talán a védelmi szempontokat is figyelembe vették. Ezzel kapcsolatban szükséges még egyszer felvetni a torony nyugati homlokzatán mutatkozó, elfalazott be­járat (küszöbe a jelenlegi járószinttől 1,55 m magasságban van) kérdését, amelynek rendeltetésére vonatkozólag a rendelkezésünkre álló régészeti, ásatási adatok alapján nem tudunk választ adni. Minthogy ez az elfalazott bejárat a közepén levő „főkapu"­val egy időben készült, ennek szerepe esetleg az lehetett, hogy ezen keresztül jussanak fel a kegyúri karzatra, mégpedig a „főkapu" mellőzésével, ahonnan a falba épített lép­cső indul, s így a toronynak ezen a bejáratán keresztül kívülről is megközelíthető le-

Next

/
Thumbnails
Contents