Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Bük, római katolikus templom (M. Kozák Éva)

gott faloszlopkötegek csonkjai és egy félköríves, román ablak részlete, valamint a hajó négy sarkának román kori sarokpillérei. A gótikus szentély keleti ablakáról kiderült, hogy ez egy korábbi szentély késő román ablaka, és másodlagosnak bizonyultak a templom belsejében a román kori faloszlopkötegek is. (98. kép) E feltárás nyomán került sor 1973-ban, majd 1978-ban és 1979-ben a régészeti kutatásra és további falkutatásokra.

21 A régészeti feltárás eredményeként bebizonyosodott, hogy már a 13. századi nagy építkezéseket megelőzően is állt itt egy kisebb templom. A többszörös átépítések során, különösen pedig a 17-18. századi kripták létesítésekor ez a korai épület oly mértékben elpusztult, hogy csekély maradványai nem elegendőek alaprajzának rekonstruálásához. Ehhez az építési periódushoz köthető kőfaragványt nem ismerünk. A templom mai formájának periódusai a következőkben foglalhatók össze: A kő alapozású, kő és tégla vegyes falazatú, téglalap alaprajzú, román kori hajóhoz kelet felől téglából és törtkőből épült, támpilléres, gótikus szentély csatlakozik. A nyugati homlokzaton emelkedik a vaskos, 17. századi, téglából készült torony. A hajó tömegéhez északról és délről egy-egy barokk stílusú, téglafalazatú kápolna kapcsolódik. (95-97. kép) A kutatás kezdetén a szentély déli oldalán jellegtelen, 19. századi, oratóriumot és sekrestyét magábafoglaló épület állt, ezt a helyreállítás során lebontották. (148. kép) Az alább közreadott kőkatalógusban elsősorban azok a faragványok szerepelnek, amelyeket a helyreállítás során nem építettek be, illetve amelyek a templom helyreállítását követően, máshol kerültek elő; a lehetőség szerint igyekeztünk azonban a helyreállítás során az anastilosis módszerével helyükre visszahelyezett darabokat is feldolgozni.

22 A faragványok közül néhány darabot sikerült a restaurálás során a templom hajójában kiáliításszerúen elhelyezni, a többség azonban az északi barokk oldalkápolna kriptájában nyert elhelyezést. Ezt nem tekinthetjük végleges helynek, mert a nedves helyszínen való tárolás a köveket károsítja, és a nagyközönség számára a megtekinthetőségük sincs biztosítva. A Felsőbüki Nagy Pál által 1790 körül épített kúria (Bük, Felsőbüki Nagy Pál utca 17.) 1871 táján épült kerítésfalából, az 1980-as években végzett helyreállítási munkálatok során előkerült, külön leletegyüttest képező 13 faragvány először a kúria folyosóján kapott helyet, 1992-ben ezeket is a templomba szállították át. A katalógusban szereplő faragott kövek nagy része, szám szerint 41 db késői román kori, kutatásból, feltöltésből vagy másodlagos beépítésből (részben a Felsőbüki Nagy-kúria kerítésfalából) származnak. A faragványok közül említendő a templomhajó valamelyik homlokzati faloszlopkötegének koronázó része, amely hornyolt fej lemezből és fölötte háromszögű oromzatból áll (51.25. kat. sz.; 110-111. kép).

23 A hajó északi oldalán, eredeti részletek alapján, több töredék (51.13-24. kat. sz.; 107-108. kép) visszaépítésével rekonstruálható volt egy teljes faloszlopköteg (107. kép), de az oromzati koronázó elem (108. kép) nem került beépítésre. (A hajó többi oszlopkötegét a helyreállítás során a vakolatba karcolva jelezték.) Faltagoló elemek timpanonszerű elemmel történő zárása nem általános megoldás, de azért találunk rá példát, így a gyulafehérvári második székesegyház déli homlokzatának architektúráján.

24 A hajó homlokzatát északról, illetve délről díszítő három-három faloszlopköteghez tartozó kőelemek teszik ki a román kori faragványok nagyobb részét. (51.1-26. kat. sz., Szerk. Kat.: 51/1.; 103-113. kép) A templom kutatása során előkerült töredékek egy ki-