Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)
A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei - III. Írott források
A többi idomtégla töredék lelőkörülményeit nem ismerjük pontosan. Az áttekintés végére érve megállapíthatjuk, hogy a régészet módszereivel nagyon kevés kérdésre kapunk egyértelmű választ. Az idomtéglák készítési idejét nem tudjuk közvetlen rétegtani megfigyelésekkel meghatározni, hiszen egyetlen téglatöredéket sem tártak fel eredeti falakban. A II. szárazárokban feltárt omladék csupán közvetve utal a készítési időre: az idomtégla töredékek abból a toronyból, vagy a mellette állt kapuházból omlottak alá, amely alapjának, alsó szintjeinek építését a 14. század utolsó negyedére, a 15. század elejére keltezhetjük. Az idomtégla épületek pusztulásának idejét sem lehet egyértelműen meghatározni. Két töredék lelőkörülményei arra utalnak, hogy egyes épületek már a 15. század vége előtt megszűntek, vagy átépültek. Figyelemre méltók azok a töredékek is, amelyek az előudvaron, illetve a II. szárazárokból kerültek elő a palota egyéb tárgyaival együtt, még a törökkort megelőző időből. Feltehetően az 1526-1541 közötti, hadieseményekkel terhes korszak rombolása eredményének tekinthetjük földbekerülésüket. Időben ezt követi a II. szárazárok középkori, idomtéglákat tartalmazó kaputornyának leomlása a 16. század végén. Ezután már számtalan 17. századi törökkori lelőhelyre kerültek idomtéglatöredékek: szemétgödrökbe, téglapadlókba, feltöltésekbe. Végül a vár visszafoglalását jelentő ostrom 1686-ban, illetve az 1710-es években lezajlott bontási munkálatok végleg a föld alá temették a még álló idomtéglákat tartalmazó épületeket, ennek emlékei a nyugati, déli és keleti belső udvarokon, illetve az I. szárazárokban feltárt épülettörmelékes feltöltési rétegek. III. ÍROTT FORRÁSOK írott források sajnos nem bővítik ismereteinket. Az idomtégla épületeket a töredékeken látható maradványok tanúsága szerint bevakolták és lefestették, így anyaguk nem látszott. Ezért nem is említenek a források a királyi palota épületein téglát, kivéve egyetlen esetet. Mint már erről a kutatástörténeti fejezetben szó esett, Naldo Naldi 1486-88 között született költeményében azt írja, hogy a könyvtár falai téglából készültek. 53 Az persze nem derül ki a leírásból, hogy az épület tagozott részei kőből, vagy téglából voltak-e. A lehetőség mindenesetre fennáll, hogy idomtéglák alkották a tagozatokat. Alább részletesen szó lesz arról az idomtéglacsoportról, amelyik kapcsolatba hozható a könyvtár épületével. Arra azonban már most is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy Naldi leírása szűkszavú, nem idomtéglákról, hanem téglákból készült falakról beszél. Ezért a Naldi-féle leírást egyértelmű bizonyítékként nem fogadhatjuk el. Sajnos ezzel kénytelenek vagyunk lezárni az írott források elemzését. További adatok nem állnak rendelkezésünkre, aminek a középkori szóhasználat is oka. Mivel a téglák előállítása a kőfaragó munkájához is hasonlított, ezért könnyen lehet, hogy készítőiket ugyanúgy lapicidáknak nevezték, mint a kőfaragókat. Ha viszont a combustor, vagy fáctorum tegularum vei laterum, lateripar, vagy tegulator foglalkozással találkozunk nem tudhatjuk, vajon egyszerű téglavetővel van-e dolgunk, vagy esetleg padlótéglák, tetőcserepek készítőjével. Ezért az írott forrásokban elrejtőznek az idomtéglákat készítő mesterek. 54
