Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)

A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei - I. Kutatástörténet

idő még a múzeumban sem kímélte őket. Az 1944-45. évi ostromban erősen megégtek, néhány pedig darabokra törött. A téglákat - néhány darab kivételével - az 1950-es években a Vármúzeumba, a Budapesti Történeti Múzeum elődjébe szállították, és azóta is ott őrzik. Hauszmann Alajos tett említést először az idomtéglákról a királyi palotáról szóló könyvében, és fényképeket közölt róluk.

5 Megkísérelte megállapítan készítési idejüket is. A gótikus formák miatt Zsigmond uralkodásának idejére gondolt, amely azért volt számára a kézenfekvő megoldás, mivel az írott források ebből a korszakból említenek nagyarányú gótikus építkezéseket. A Hauszmann által közölt fényképek hatására a királyi várról szóló későbbi munkák már az idomtéglákat is figyelembe vették rekonstrukciót is megkísérlő elméleteik kidolgozása során. Ilyen munka volt Lux Kálmánnak Mátyás király palotájával foglalkozó könyve.

6 Ebben a könyvben Mátyás-kori töredékekként láthatjuk viszont az idomtéglákat. Lux újból bemutatta fényképeiket, ezenkívül kifejtette azt a véleményét, hogy a téglák terembelsőket és „boltozati rálmezőket" díszítettek. Ervekkel azonban nem támasztotta alá sem az elhelyezésre, sem a keltezésre vonatkozó megállapításait. A második világháború után megindultak az első tudományos igényű régészeti kutatások a királyi palota területén. Az ásatások során szinte az összes lelőhelyről kerültek elő idomtégla töredékek. Ez lehetővé tette, hogy a témával újból foglalkozzanak, most már alaposabb ismeretek birtokában. A feltárások vezetője, Gerevich László, fel is használta az újonnan feltárt töredékeket, amikor az ásatások eredményei alapján felvázolta a királyi palota építéstörténetét. Ekkor váltak valóban izgalmassá a tudomány számára az idomtéglák, mivel a királyi vár korai építéstörténete körül kirobbant vitában fontos bizonyító anyagként hasznosították őket. Tekintsük át tehát szerepüket az úgynevezett „budai vitában". A Gerevich László és Zolnay László között lefolyt vitát 1952-ben megjelent tanulmányaik nyitották meg.

7 Zolnay László tagadta, hogy a Várhegy déli részén feltárt korai leletek az Árpád-kori palota maradványai lennének. A korai királyi épületeket az írott források alapján a Várhegy északi részén helyzete el. Ebben a tanulmányban az idomtéglákról nem tett említést. Gerevich László ugyanakkor a korai királyi palota déli fekvése mellett érvelt, és az írásos forrásokat eszerint értelmezte. Régészeti bizonyítékként 13. századi leletanyaggal betöltött gödröket, üvegleleteket, néhány faragott követ, korai falcsonkokat és vastag égésrétegeket mutatott be. Az idomtéglákat ebben a tanulmányban ugyan már megemlítette, de még mint gótikus és reneszánsz emlékekről írt róluk. Ezenkívül azt a fontos megállapítást tette, hogy az idomtéglák mintakincse különbözik a budai kőanyag, kályhacsempék, bronzveretek ornamentikájától. A vita következő szakaszában kerültek a déli, korai palota bizonyító anyagába az idomtéglák. A Gerevich László, Holl Imre és Seitl Kornél által 1953-ban írt vitacikkben

8 már azt olvashatjuk, hogy a királyi palota területén feltárt 13. századi építészeti anyag javarésze idomtégla. Nyolc, addig még nem közölt téglaelem fényképét láthatjuk a képeken, a szöveg közel 100 darab töredékről beszél. Féloszlopokat, kaputöredékeket, díszpárkányokat említenek a tanulmányban. A feltárás körülményeiről is kapunk információkat. Három gödörről is szó van, amelyek esetében 15. századi rétegekből származtatnak téglákat, egy gödörről pedig azt tudhatjuk meg, hogy törökkori betöltéséből idomtégla oszlopfejezet került elő.

9 Megemlítenek ezenkívül faloszlop elemeket, amelyeket törökkori téglapadlóban tártak fel. A cikkírók ezután mégis 13. századi göd-