Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)
A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei - VI. Az első csoport - 3. Keltezés és az idomtéglákból készített épületek helye
korai, azaz 14. századi rétegekben mégsem tártak fel egyetlen idomtéglát sem. Nem volt idomtégla beépítve a 14. század közepéről származó falakba sem. Az építési periódusok közül kizárható a Mátyás és II. Ulászló alatt, az 1480-90-es években lezajlott utolsó palotaépítési munkálatok ideje is. Erre utalnak az I. díszudvar nyugati szárnyának Mátyás-kori kemencéje falában, illetve a kápolna melletti Mátyáskori rétegben feltárt töredékek. AII. szárazárokban feltárt omladék közvetetten utal a készítési időre: az idomtégla töredékek abból a toronyból, vagy a mellette állt kapuházból omlottak alá, amely alapjának, alsó szintjeinek építését a 14. század utolsó negyedére, a 15. század elejére keltezhetjük. Vagyis jelen ismereteink szerint a budai palota idomtégláinak készítési idejét az 1375-1420 közötti időszakba helyezhetjük el. Ez az a korszak, amikor a kisméretű István-várból nagyarányú bővítések révén az európai királyi központokkal vetekedő rezidencia felépült. Mai tudásunk szerint ezen építkezés két fázisra bontható: Nagy Lajos kezdte meg a munkát uralkodásának vége felé, melyet lánya, Mária, majd az ő férje, Zsigmond is folytatott. A 15. század elejének zavaros politikai viszonyai között ezután a munkák valószínűleg szüneteltek vagy lelassultak, majd az 1410-es években váltak újból intenzívvé. 72 Sajnos a budai építkezések jobb megismeréséhez keltezésünk nem sokat segít. Az idomtéglákon végzett vizsgálataink alapján a nagyszabású munkálatok időrendjét pontosabban meghatározni nem lehetett. Az eredeti elhelyezés megállapítására az idomtéglákat tartalmazó omladékrétegek lehetnek segítségünkre. Ezek közül a legfontosabbak a II. szárazárok 16. század végi falomladéka, illetve a 18. század eleji bontás a nyugati és déli belső udvarokban és az I. szárazárok feltárt feltöltési rétegei. A II. szárazárok falomladékáról már elmondtuk, hogy a kapu melletti torony, esetleg a kapuház összedőlésekor hullott alá. A nyugati és a déli belső udvarok körülölelték az István-várat, míg az I. szárazárok tovább vezeti figyelmünket az I. díszudvar nyugati szárnya felé. Valóban, a rekonstrukciók által nyert árkádos palotahomlokzat leginkább ezen az önálló palotaépületen helyezhető el a legkönnyebben. Sajnos a nyugati belső udvar ezen palota alá eső szakasza, ahol a lebontott palota törmelékét feltehetően megtalálhatnánk, ezideig feltáratlan. Feltűnő továbbá, hogy a keleti belső udvaron az épületomladékban feltárt nagyszámú építészeti részlet között szinte alig találni idomtéglát az első csoportból. 73 Ebből arra következtethetünk, hogy a keleti homlokzat, vagyis az István-vár és az I. díszudvar keleti szárnyát alkotó épületek nem tartalmaztak ebből a csoportból idomtéglát. (Mint majd látni fogjuk, a második csoportból viszont igen.) Marad tehát a nyugati homlokzat, ahol a legvalószínűbbnek, az elmondottak alapján, az I. díszudvar nyugati szárnya tűnik, de nem lehet kizárni az ettől délre elhelyezkedő épületeket sem. A kápolna mellett, illetve az I. díszudvar nyugati szárnyának kemencéjében feltárt töredékek alapján megfogalmazhatjuk azt a feltevést is, hogy az idomtégla homlokzatok egy része Mátyás-kori átépítésnek esett áldozatul. A királyi palota középkori építkezései között a reneszánsz átépítésről tudjuk azt, hogy a palota több helyén megváltoztatta a homlokzatokat. Csak kevés új épület készült ekkor, viszont több régebbi palotaszárny homlokzatát építették át az új stílusban. 74 Éppen az árkádos díszudvari szárnyak voltak egyik legfőbb színterei ennek az átépítésnek.
